Pókember mindig veszélyes helyzetekbe kerül, éppen ezért olyan durva belegondolni, hogy még csak egy gyerek. 

Alapvetően nagyon szeretem a Pókembert, de megmondom őszintén: leginkább a Marvel filmek és videojátékok fogtak meg a témában. Éppen ezért szegezett a képernyőhöz már az első rész után az új, Marvel Animation égisze alatt készült, A barátságos és közkedvelt Pókember, ami tulajdonképpen a Tom Holland-féle Spider-man egy másik változata, egy másik univerzumban. A világ sok tekintetben hasonlít arra, amit megismertünk az MCU-ból, ami pedig külön élvezetessé teszi, hogy egy-egy momentum is ugyanaz, kisebb eltérésekkel. A lényeg, hogy a sorozat valamiért nézeti magát, közben pedig szép lassan belegondolunk: tényleg jót tesz ilyen nagy erővel járó felelősség egy tini szuperhősnek?

Nagy erő, nagy felelősség?

A Marvel Cinematic Universe már elmesélt néhányat a valaha volt legérzelmesebb Pókember történetek közül, de a karakter legújabb változata emlékeztetett arra, hogy Pókember valójában mennyire sebezhető. Lehet, hogy az MCU egyik legerősebb hőse, de még csak egy gyerek, ami miatt még brutálisabb az, ami vele történt/történik. Mind az élőszereplős, mind az animációs Pókemberben a karaktert szándékosan úgy alakították, hogy együtt tudjunk vele érezni. Hihetetlen képességei ellenére nagy felelősség is terheli, és ez néha túl nagy teher, így erős szövetségesekkel kell körülvennie magát. Ez a legújabb sorozatban is fontos, ami segít kihangsúlyozni Peter korának fontosságát.

2025 első Marvel sorozata kiemeli, hogy mennyire brutális, hogy Pókember csak egy gyerek.

Pókember és a tini kor

A barátságos és közkedvelt Pókember visszanyúlt Peter Parker eredettörténetéhez, ahol a karakter kora nagyon fontos a történetmesélés szempontjából. 1962-ben, a Fantasztikus Négyes sikerével a Marvel Comics szerkesztője és vezető írója, Stan Lee egy új szuperhősötletet keresett. Elmondása szerint a Pókember ötlete azért merült fel, mert a tizenévesek körében egyre népszerűbb lett a képregény-műfaj. Az volt az elképzelés, hogy olyan karaktert hozzanak létre, akivel a tizenévesek azonosulni tudnak. Lee szerette volna, ha a lenne egy olyan karakter, aki ugyanolyan problémákkal küzd, mint a tinik általában, miközben Pókember még az embereken is segíteni akar. A sok-sok felnőtt karakterhez képest ez újdonságnak számított, és Lee hitt benne, hogy ez sikeres lesz. Nem tévedett nagyot. Ugyanakkor Pókember életének minden aspektusa rávilágít arra, hogy nem egyszerű szerető családtagnak, barátnak, kiváló tanulónak és hősnek lenni egyszerre, miközben mindenki veszélybe kerülhet.

Érzelmek

Igen, igen, ha belegondolunk a Pókember mindig is egy dráma volt. Bár a karakter szeret poénkodni, szinte mindig, minden esetben valaki elvesztésével indul a története. Ben bácsi, egyes univerzumokban May néni, vagy egy-egy barát elvesztése komoly érzelmi nyomot hagy. Ezt egy tizenéves hős különbözőképpen dolgozza fel. Ezt talán a Pókverzum is jól megmutatta, ahol egyes Pókemberekre teljesen máshogy hatottak ezek az események. Bár a sorozat igyekszik alapvetően szórakoztató lenni, egyértelmű, hogy a készítők óriási hangsúlyt fektettek az adott életkor kihívásainak bemutatásába. Talán még súlyosabban, mint az életszereplős filmekben. Azután, hogy Petert megcsípi az a pók és segíteni akar az embereknek, kemény érzelmi hullámvasút indul. Erkölcsi dilemmák sorát tárja fel, és csak reménykedni tudunk közben, hogy Peter kezelni tudja a helyzetet anélkül, hogy elszabadul a káosz.

Spoiler Alert: A Disney+-on elérhető új sorozat 8. epizódjában Peter könnyek között siratja kudarcait, és teljes szívéből azt kívánja, hogy bár többet tudna tenni, hogy ne hagyja cserben az embereket. A jelenet rámutat, hogy ez a karakter valóban jót akar, szeretne mindenhol ott lenni, szeretne segíteni, de ebben a korban egy egyáltalán nem egyszerű. Ott vannak a vizsgák, a jövő lehetőségei, a gyakornoki program, a barátok, May néni, és egy rakás komplekszus, önbizalomhiány, kétségbeesés, önmegkérdőjelezés, amivel egy átlagos tini megküzd. Egy olyan hőssel állunk szemben, aki egyáltalán nem tökéletes. Hibázik, megbánt másokat, téved, átverhető, félrevezethető, és nem képes mindig mindenkit megmenteni. Viszont, mivel fiatal, mindig ott a remény, hogy képes lesz rá. Őszintén lehet neki szurkolni, hogy miközben harcol valakivel, élete más területein is minden rendben legyen. A hősködés azonban elkerülhetetlenül is tragikus útra vezet, amikor cserbenhagyja azokat az embereket, akiket szeret.

Miért fontos Pókember kora?

Pókember a Marvel egyik legszerethetőbb hőse, mert fiatal és valójában hétköznapi. Bár szeretem az olyan karaktereket, mint a Vasember vagy Amerika kapitány, de sem ők, sem a többi Bosszúálló nem olyan átlagos, mint Peter. Talán egyik hős sem küzd már olyan problémákkal, amivel Peternek kell szembenéznie. Pókember problémái általában nem világvégét jelentő fenyegetések, hanem olyan, átlagos problémák, amikkel a fiatalok ebben a világban nap mint nap szembesülnek. Ez a sorozat ezt még árnyaltabbá teszi, így minden, ami történik vele a képességei miatt, csak azt mutatja: milyen durva dolgokat kell átélnie és feldolgoznia ennek a srácnak. Hogy tud még harcok közben poénkodni is?!

Pókember érzelmi hullámvasútját látni ebben a sorozatban azért olyan fontos, mert megmutatja, hogy Tom Holland Pókembere mit rejt még magában. Ahogy a karakter kalandjai az MCU-ban egyre nagyobb méreteket öltenek, és egyre inkább kénytelen egyedül helytállni, szívszorító látni azt a fajta érzelmi zaklatottságot, amit a karakter egy másik iterációja fejez ki. Mindenki szereti Pókembert, minden idők egyik legünnepeltebb hőse, és ez a sebezhetőségének köszönhető, és annak, hogy mennyire átélhetővé a története. Szívszorító és egyben jó látni, hogy a felszín alatt ennél jóval több is történik. Remélem, hamarosan többet láthatunk ebből a drámai vonalból az MCU-ban.

Borítókép: Disney+