Gyerek- és fiatalkorom egyik legmeghatározóbb sorozata, animéje, magyarán: rajzfilmje (tudom, ezért most ki lettem átkozva) a Dragon Ball, és nem csak a Z, hanem annak előzménye is. Goku kalandozásain hozzám hasonlóan sokan nőttek fel, izgultuk végig a hosszú, több részen átívelő harcokat, nevettünk a nem ritkán komikába átforduló kötelező fillereken, szerettük meg előbb ifjú Sátánt, majd Vegitát, szurkoltunk ordítva az újabb és újabb átváltozásokon.
Ezért is volt örömünnep a Dragon Ball Daima 2023-as bejelentése, pláne, hogy az a legendás japán alkotózsenivel az élen, a 2024 márciusában váratlanul elhunyt Akira Toriyamával folytatja közvetlenül a Dragon Ball Z történetét. Pontosabban köti össze a Z-t a Superrel, méghozzá úgy, hogy a rajongók körében is mélyen megosztó Dragon Ball GT-t végleg kiradírozza. Jóllehet azt eddig sem tekintették kánonnak, de mint kiderült, a Toei Animation és Toriyama is egy értékes szériaként tekint rá.
A Daima ugyanis kimondottan sokat merített a GT-ből, amit ugyan lazán, de gyakorlatilag ihletforrásként használtak. Gokut és barátait itt is gyerekké változtatták, sőt, még az átváltozásokat, az erősebb alakokat is egy az egyben átemelték. A lényeges különbség a kettő között, hogy Toriyama lényegesen szabadabb, spontánabb mentalitással ült neki a Daima elkészítésének, ami így gyakorlatilag egy szórakoztató, ám hatalmas összevisszaság lett.
Mindezt 20 epizód alatt: Toriyama célja a fiatalabb közönség szórakoztatása volt csupán, más semmi, így voltaképp mindent beleírt a Daimába, amiről úgy gondolta helye lehet a Dragon Ball-kánonban.
Ezzel problémája igazán csak a die hard fanoknak van, akiknek most elég nagy lyukakat kell különféle teóriákkal betömködniük a Dragon Ball eseményláncolatában. Toriyama haláláig dolgozott a Daimán, ami így az utolsó Dragon Ball, ami közvetlenül az ő keze munkáját dicséri. Már csak emiatt kötelező zarándokút a 20 epizód, viszont érdemes kikapcsolt aggyal nézni, nem meglátva a történet folytonosságának abszurd megtörését, úgy nagyvonalúan eltekintve az ordító logikai bukfencektől.
Például: ha Goku a Daima során elérte a kanonikus SSJ 4-es szintet, akkor vajon a Superben miért nem használta sosem? Ahogyan Vegita sem változott át a Daimában elért csillagharcos erőszintekre a folytatásban. A listát lehetne még folytatni, csak minek? Megteszik azt a hardcore rajongók a DB-fórumokon és a közösségi oldalakon bőséggel. Egyrészt. Másrészt a Daima Toriyama inkább érzelmes, semmint logikus búcsúja, ami bár csapongó és rettentő spontán, de Toriyamának hála minden megvan benne, ami miatt a már-már elöregedő generációm annak idején megszerette a Dragon Ballt.
A Dragon Ball Daima legnagyobb „hibája” nem a történet kuszasága, hanem hogy magyarul nem nézhető. Ennek csak egyik oka a licenc, a másik, hogy Toriyama előtt Son Goku örökös magyar hangja, Lippai László is eltávozott, aki nélkül elképzelhetetlen Magyarországon a Dragon Ball.
