Az eredeti Harry Potter filmadaptációk megjelenése után majdnem 25 évvel a sorozat már kijavított egy fontos hibát.
Minden remake vagy reboot lehetőség ad arra, hogy valamilyen korábbi hibát kijavítsanak. Gyakran azonban csupán arról van szó, hogy az egész közelebb kerül ahhoz, amit az eredeti író elképzelt. Kiváló példa erre a 2007-es Arany iránytű film és később az HBO „Az úr sötét anyagai” sorozat. De amikor egy történet olyan ismerős – és olyan meghatározó – mint a Harry Potter, akkor minden új verzió pengeélen táncol: ha túl keveset változtatnak, akkor olyan, mintha csak lemásolnák, ha pedig túl sokat, akkor garantáltan negatív visszhangot kap. Ez teszi az HBO közelgő Harry Potter sorozatot olyan érdekesé. Ez egy lehetőség arra, hogy új szemmel, mélyebb karakterábrázolással és a könyvhűséggel újragondolják a varázslóvilágot, amit még a szeretett eredeti filmek is néha nehezen tudtak megvalósítani.
Vannak már jelek
És máris vannak jelek arra, hogy az új sorozat a könyvhűségben tovább megy, mint a filmek. Még mielőtt egyetlen varázslat is elhangzana, vagy a Roxfort megjelenne, a reboot máris csendben kijavította az eredeti franchise egyik legidegesítőbb hibáját. Ez egyáltalán nem feltűnő dolog, de ha jól belegondolunk, tönkretette a beleélést. Dursley-ék végre úgy fognak kinézni, ahogy kell.
Dursley-ék a Harry Potter-ben
Az eredeti filmekben a Dursley-éket – Harry szerencsétlen mugli gyámjait – három kiváló színész alakította: Richard Griffiths, Fiona Shaw és Harry Melling. Teljesítményük nagyon emlékezetes volt, egyensúlyt teremtve a Roald Dahl-féle groteszk komédia és a Harry kényszerű otthonát tragédiává tévő fenyegetés között. De itt van a bökkenő: a család idősebb tagjai egyáltalán nem hasonlítottak a könyvekben leírt karakterekre.
A Bölcsek köve szerint Petunia és Vernon Dursley huszonévesek voltak, amikor befogadták Harryt. Nem középkorú, konzervatív figurák voltak, hanem fiatal, rosszindulatú emberek, akiknek volt egy kisgyerekük és jelzáloguk, és akik tiszteletreméltónak tettették magukat, miközben titokban dühöngtek. A filmekben azonban olyan színészeket választottak, akik nyilvánvalóan évtizedekkel idősebbek voltak. Richard Griffiths, bár remekül alakította a nyafogó, pávás Vernon bácsit, már az 50-es éveiben járt, Fiona Shaw pedig a 40-es évei elején. Más szóval, a filmek a Dursley családot más generációba helyezték, ami teljesen megváltoztatta a történet hangvételét. Ahelyett, hogy kicsinyes, normális életre vágyó külvárosi emberek lettek volna, inkább konzervatív idősebb figurák karikatúráinak tűntek, ami hangvételében eltér az eredeti műtől.
Hogyan javítja a Harry Potter sorozat a Dursley családot?
Az HBO sorozat bölcsen korrigálja ezt. Fiatalabb színészeket választva – Amaka Okafor (The Nevers) lesz látható Petunia és David Shields (The Salisbury Poisonings) pedig Vernon szerepében. A sorozat vizuálisan is összhangba hozza a Dursley családot a könyv idővonalával. És ez a kis változás valójában sok dolgot megváltoztat. Hirtelen a Dursley család tagjai már nem morcos, idős gonosztevők, hanem szorongó, bizonytalan huszonévesek, akik kénytelenek felnevelni egy gyereket, aki minden nap emlékezteti őket egy olyan világra, amitől rettegnek. Ők tragikusan hétköznapi, kegyetlen emberek, akiket a félelem és a harag vezérel.
Az okosabb casting egyértelmű különbséget jelent, és bár valóban a könyvhöz húz, sokaknak lehet, ez nem fog tetszeni. A Dursley család tagjai ugyanis bevésődtek a kollektív emlékezetünkbe. Azáltal, hogy fiatalabb színészeket választottak, a reboot arra kényszerít minket, hogy elengedjük ezeket az elvárásokat, és új szemmel nézzünk a Dursley családra, és talán a történetben betöltött szerepükre is. És azonnal felmerül a remény, hogy a sorozat talán a filmekből hiányzó történetelemeket és további problémákat is megoldja.
