592.814 játékoson peekelt a frissen megjelent Hollow Knight: Silksong csak a Steamen, ami a teljes játékosbázis töredéke csupán. Valószínűleg rengetegen vették meg az utóbbi idők egyik legvártabb játékalkotását a GoG-on, Switchen, PS5-ön, és a Game Pass-tól eltekintve Xboxon is, amiből azt a nem túl merész következtetést vonhatjuk le, hogy 1 milliónál is többen kíváncsiak a csodálatosan megrajzolt és megkomponált bogárkalandra.
Mondanám, hogy ez is élesen rámutat arra a téves megmondásra, miszerint a játékszolgáltatások kannibalizálják a piacot, de ezt mégsem állíthatom, hiszen a Team Cherry az iparral homlokegyenest menve szuperolcsón kínálja megvásárlásra a 6 év rendkívüli kreatív munkájával szárba szökött remekművet, amiért alig kérnek 20 eurót ~ konzolon 6000, PC-n 7800 forintot. Pedig nem egy rövid kaland a Silksong, ami játékstílustól függően a 30-60 órás első részénél is tartalmasabb, de a fejlesztők annak ellenére sem estek a túlárazás csapdájába, hogy teljesen egyértelmű: a Silksong 20 eurónál jóval többet ér.
Azt viszont nagyon bátran mondom, hogy a Hollow Knight: Silksong a legjobb dolog, ami a játékipar elmúlt – és minimum – 10 évében történt!
Sok idő ez, ami alatt nemcsak a Dunán folyt le rengeteg víz. A Microsoft felvásárolta a Bethesdát és az Activision Blizzardot, több ezer fejlesztőt rúgtak ki az állásából, folytatásokat kaszáltak el, a nagyobb cégek – mint például a Sony – egyre-másra adják ki az oktalan remastereléseket a mindössze pár éves játékaikhoz, remake remake hátán, a Ubisoft is egyre mélyebbre süllyed a maga mocsarában, rendhagyó módon a konzolgeneráció közepén egyre drágábbá válnak az egyébként évente avuló konzolok, miközben a nagyobb játékok átlagára már a 30-40.000-es szintet ostromolja úgy, hogy már a több évig készülő AAA-s szuperprodukciók sem tudnak érdemi fejlődést felmutatni az elődeikhez képest, a totál egyértelmű csalódásokról, félkész megjelenésekről már nem is beszélve.
A Silksong ezzel szemben úgy jött, látott és győzött, hogy még az indie-k között is az átlagnál olcsóbban kínálja magát, tartalmilag és minőségileg viszont megannyi AAA-s címen is messze túltesz. Olyan sem nagyon történt még a videojátékok történetében, hogy a kalózközösség egymást bátorítsa egy játék megvásárlására, de a Silksong még erre is képes volt: a kalózok már Redditen és más fórumokon biztatják a közösséget, hogy vegyék meg a Team Cherry alkotását, mert az maradéktalanul megérdemel minden egyes rászánt petákot – és annyira olcsó is, hogy semmi értelme a wareznak. Ezt minden bizonnyal még a szintén szupervárományos GTA VI sem fogja tudni elmondani magáról – már csak azért sem, mert városi mendemondák szerint ez lesz az első 100 eurós, 40.000 forintot is meghaladó videojáték valaha.
Szóval a Silksong jött, látott és győzött, még ha egy olyan piacon is, ami meredeken az ő irányába lejtett. De ezt a pályát az ipar döntötte meg neki, amellyel éles kritikát is állított saját magával szemben. És a határtalan kapitalizmus elvével szemben is. Kérdem én: valóban akkora a baj a kiadók háza táján, hogy az elmúlt évben és idén is rekord leépítésekbe kelljen kezdeniük? Egy olyan szórakoztatóipari szegmensben, ami jelentősen nagyobb és jövedelmezőbb, mint a film- és a zeneipar együttvéve? A válasz kiábrándítóan egyszerű: nem. Ha egy stúdió, gyártó, kiadó nem képes felmutatni az előző negyedévnél jobb – de egyébként változatlanul jövedelmező – pénzügyi eredményt, az számukra egyet jelent a sikertelenséggel. Mindeközben egy 250 milliós büdzséből megvalósult Days Gone folytatását azonnal lelőtték a Sony-nál, miközben a játék 50 euróval számolva is 5 milliós eladást kellett volna hozzon csak a nullához; 9 millió példány fogyott belőle (a PC-s megjelenés után, és ebben nincs benne a PS Plus-os ingyenesség). A Hi-Fi Rush valószínűleg ennél jelentősen kevesebb pénzből valósult meg, és lett azon nyomban az Xbox Series-generáció saját gyártású címei között és akkor a Game Pass egyik legmagasabbra értékelt játéka = be is zárták a fejlesztő Tango Undergroundot.
A Team Cherry ezzel szemben a Hollow Knight egyre növekvő bevételeit látván úgy döntött, hogy az eredetileg DLC-nek tervezett Silksongot egy önálló játékká duzzasztja, 6 évet rászán a fejlesztésre, mondván, majd akkor jelenik, meg, amikor valóban kész lesz a vízió, hogy aztán pár héttel a megjelenés előtt bejelentsék a pontos dátumot és a döbbenetesen nyomott alapárát, miközben betolják a megannyi ipargyilkos jelzővel illetett Game Pass kínálatába is. A Hollow Knight: Silksong gyakorlatilag mindenre rácáfolt, amit a legnagyobb cégek tényként állítanak:
Egy játéknak nem kell drágának lennie, hogy ne csak megtérüljön de szuperjövedelmező legyen. Nem egy Game Pass-os megjelenésen múlik az eladások mértéke. De a legfontosabb: a kreativitás sokkal, de sokkal fontosabb, mint a mennyiség, vagy a hype kiaknázása.
A Silksong valószínűleg a Hollow Knight kiegészítőjeként, fele, vagy negyed ennyi tartalommal is sikeres lehetett volna. A fejlesztők viszont úgy döntöttek, hogy megalkotják azt a játékot, amit ők elképzeltek, és amivel kifejezetten jó is játszani, ami a műfaj egyik legfényesebb kincse lesz. Direkt nem szították a hype-ot. A Silksongba fektetett 6 évben gyakorlatilag alig kommunikáltak a fejlesztés mibenlétéről, csak, hogy készül. Nem ígértek nagyokat, világmegváltó dolgokat, forradalmi, sosem látott mechanikákat. Annak ellenére sem szálltak el az árazással, hogy mindenki tudta: milliók várják a játékot, akik egy része 5, 10, 20 euróval többet is kifizettek volna érte. És ez azért fontos tényező, mert a játékipar vezető szereplői így gondolkoznak: ha többet kérünk a játékokért, de kevesebben is veszik ugyanott vagyunk, a leárazásokkal viszont felhajtjuk a maradékot is.
