Leteszteltük a Gearbox legújabb alkotását.

Az a helyzet, hogy a Borderlands 3 pontosan ugyan olyan hatással volt rám, mint anno a Trónok Harca című HBO sorozat. Csak éppen fordítva…

Mivel olvastam a könyveket, így nem fogott el különösképpen nagy lelkesedés, amikor bejelentették a televíziós adaptációt. Maga a produkció minőségi volt, de számomra lassú volt a történetvezetése, valamint az sem segített a helyzeten, hogy tudtam előre mi fog történni.

Teltek múltak az évek és a Trónok Harcát egyre nagyobb hype kezdte körbevenni, így nem volt mit tennem, harmadik nekifutásra, de sikerült egyszerre lenyomnom egy szezont a „torkomon”. Ez a manőver viszont olyannyira jól sikerült, hogy totálisan a függőjévé váltam a szériának.

A Borderlands 3-mal viszont pontosan fordítva jártam. Rettenetesen vártam a játékot a bejelentése óta, s amint lehetőséget kaptam a cím tesztelésére, fejest is ugrottam a Gearbox és a 2K looter-shooterének őrületes világába. Pandora egy pillanat alatt bekebelezett. A karakterek jópofák voltak, Claptrap még mindig annyit és olyan minőségben magyaráz, mint az eddigi részekben, így az atmoszférája a játéknak egyértelműen azt jelezte nekem, hogy itt bizony komoly órákat fogok eltölteni.

Tíz, tizenkét óra után viszont azt éreztem, hogy elhatalmasodik rajtam az unalom. Félreértés ne essék, még itt az elején leszögezném, a kategóriájában kiváló Borderlands 3, szimplán csak sokkal nagyobb volt szerintem a játék füstje, mint a lángja. A repetitív lövöldözés és tárgyhalmozás bizony több mint félnapnyi nyüstölés után már kezd kiütközni.

A hatalmas várakozás után a tesztelés végeredménye tehát az lett, hogy egy idő után már nem akartam annyira visszatérni a Borderlands világába, mint a játék megjelenésekor.

Ki gondolta volna, megőrült egész Pandora

Ahogy azt eddig is megszokhattuk, újból egy vault hunter bőrébe bújunk, aki egy segélyhívás miatt érkezik a Pandora nevű bolygóra. A planétán egy Crimson Raiders nevű csoport sodródott a kihalás szélére, mert a Calypso ikrek által vezetett Children of the Vault klán teljesen ellehetetlenítette a létezésüket. Időközben előkerül egy Vault kulcs, amit a Crimson Raiderek vezetője, Lilith, semmiképpen sem szeretne a Calypsok kezében látni. A mi feladatunk az, hogy megkaparintsuk ezt a bizonyos kulcsot és eljuttassuk a főhadiszállásra. Itt indulnak a gondok…

Hatalmas világ, kiaknázatlan lehetőségekkel

Akik játszottak már korábban Borderlands játékkal, azoknak nem lesz újdonság a cel-shaded, rajzfilmszerű grafika. Véleményem szerint ezt egy kiváló stíluseleme a játéknak, nem csoda, hogy a készítők mindezen nem terveztek változtatni. A Borderlands 3 hűen a korábbi címekhez, gyönyörű lett.

Ám szerintem bizonyos helyzetekben üresnek érződik a játék, a hatalmas tereket nem nagyon sikerült a Gearboxnak feltölteni élettel. Azt természetesen értem, hogy ebben az esetben az open world szegmens nem azt a hatást akarja kelteni, mint például a Breath of the Wild esetében, de azért örültem volna, hogy ha a kanyonok közötti kocsikázást nem csak egy töketlen ellenfél színesíti. A kitelepített bandita tanyák kellően tele vannak pakolva ellenséggel és megszerezhető zsákmánnyal, ezzel szemben minden más csak úgy a levegőben lóg. Legalábbis számomra hatalmas volt a kontraszt egy izzasztó, fél órás, ellenségekben úszó lövöldözős session és az oda út között.

Már a játék elején kapunk egy járművet, amit később majd több alternatívára is lecserélhetünk, ha kedvünk tartja. Kell is a fenekünk alá egy löveggel ellátott gépezet, ugyanis a játék minden pontján ellenségek zavarják meg a kellemes kocsikázásunkat. Ez viszont, mint most említettem, szerintem nincs összhangban a harci jelenetekkel.

Egy-két ellenségen kívül nem nagyon fogunk többel találkozni egyszerre az utakon, így pedig komolyabban éle sincs ezeknek a jeleneteknek. Esküszöm jót tenne a játéknak, ha csak csöndes autókázással vezetnék át a két akció fűtötte játékrészt, mert jelenleg csak idegesít az a pár ellenfél, akik igazából semmi veszélyt nem jelentenek ránk nézve, mégis foglalkoznunk kell velük.

Viszont ha ezeket a részeket átugorjuk, akkor bizony a Borderlands 3 olyat nyújt, amit kevesen tudnak utána csinálni!

Válassz játékstílust!

A looter-shooter kategória egyértelműen ebben a szériában teljesedik ki, a Gearbox nagyon jó érzékkel nyúl az alapanyagokhoz. A harcrendszer nincs túlbonyolítva, mégis úgy érezzük, hogy van mélysége a játéknak. Az egyszerű lövöldözést képességekkel színesíthetjük, s meg kell, hogy mondjam, ez az aspektusa tényleg nagyon erős lett a játéknak.

Négy karakter közül választhatunk a játék elején, természetesen egyik sem hasonlít a másikra, ezzel is a fejlesztők azt szerették volna elérni, hogy mindenki megtalálja a neki leginkább tetsző játékstílust. Ott van például Amara, a varázslónő-szerű szirén, FL4K, aki a "kisállataival" végezteti el a piszkos munkát, Moze, aki egy gigászi mecha géppel takarítja el az ellenfeleit az útjából, valamint Zane, aki drónokkal és hologramklónokkal dobja fel a harcrendszert.

Az általunk választ karakterrel tehát bőven lesz lehetőségünk eltenni láb alól az ellent, ezzel pedig bőven feledteti velünk a játék az autózós részeket. Ugyan a Borderlands 3 FPS nézetben (első személyű lövölde) játszódik, az RPG (szerepjáték) elemek a dominánsabbak. Vagyis minden karakternek – még nekünk is – van egy meghatározott szintje. Ez adja meg az alaphelyzetet egy összecsapásnál, ugyanis ha hatalmas a különbség a karakterünk és az ellenség szintje között, a rosszfiú javára, bizony vagy irtózatosan nehéz, vagy közel lehetetlen lesz átverekednünk magunk rajta. Ez azt jelenti, hogy a mellékküldetések és a kisebb grindolás elengedhetetlen eleme a legújabb Borderlands-nek.

Ha pedig elég vaskosak lettünk, jöhetnek a boss harcok!

Számomra egyértelműen ezek az összecsapások vitték a hátukon a játékot, egytől egyig mind nagyon ötletes lett, valamint a harc közben dübörgő zenék is prémium minőségűek. A nehézségi szint jól el van találva sőt, nem egy olyan esettel találkoztam, amikor akár órákat is bele kellett ölnöm egy nagyobb arc ellehetetlenítésébe. Mindenképpen megéri fáradozni, mert a diadal érzése, s a főellenségekből előtörő loot-folyam mindent kárpótol.

Loot, loot és… loot?

Bizony ám, ha valaki a Borderlands széria egyik játéka elé leül, akkor az biztosan imádja halmozni az élvezeteket. Minderre a számozott harmadik rész csak rátesz egy lapáttal, ha eddig sok zsákmányt szerezhettünk, akkor most ezt az arányt megduplázták a fejlesztők.

Tapasztalataim szerint a ritkább tárgyak előfordulási aránya megfelelően van hangolva, komoly hatásuk van a játékra, ezért nem is sűrűn bukkannak fel.

A pénz ömlik, mint víz a csapból, cserébe fontos is, ugyanis különféle használati tárgyakat, na meg töltényt vásárolhatunk belőlük.

Kaptunk egy speciális valutát is, amit az űrhajónkon skinekre költhetünk, vagyis a játék során a választott hősünket is kedvünkre személyre szabhatjuk.

Üdvözlünk Pandorán és Prometheán, valamint Eden-6-on, na meg… várjunk, mi ez?

Bizony ám, a Gearbox kreatívjai is unták már Pandora sivatagos vidékét, így úgy döntöttek, a Borderlands 3-ban magunk mögött hagyjuk a bolygót és eddig még sosem látott, teljesen új területeket fedezünk fel.

Lesz itt metropolisz, dzsungel, de keleties hatású hegyormok és templomok között is megküzdünk majd ellenségeinkkel.

Ez a váltás már nagyon kellett a Borderlands-nek, minden szegmens teljesen új atmoszférával szolgál, vagyis a játék szavatossága is nagyot ugrott mindezzel.

Lássuk a medvét!

Ha eddig ismerted és szeretted a Borderlands játékokat, akkor a Borderlands 3-at neked találták ki! Egyértelműen látszik, hogy a Gearbox biztonsági játékot játszott, mechanikailag semmit sem változtattak az új címen, inkább csak bővítették a korábban már jól bevált formulát.

Aki pedig még sosem játszott a 2K ernyője alatt megjelent looter-shooterrel, annak azt ajánlom, hogy nézzen róla pár játékmenet videót és ha azok után nem akar falnak menni a rajzfilmszerű grafika és a szerepjátékszerű FPS játékmenettől, bizony van értelme leemelni a polcról a játékot.

A Borderlands 3 egy fantasztikus játék, aminek talán összességében nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de még így is oda tudott pörkölni akkor, amikor igazán kellett.

A játékot a Cenega Magyarországnak köszönhetően PC-n teszteltük.