Gaming

Szabadítsuk fel Washingtont! – Tom Clancy’s The Division 2 Teszt


Leteszteltük a Division széria második részét, ami egyáltalán nem lett hibátlan, ám ezek ellenére is végtelenül szórakoztató!

Kettős érzésekkel álltam neki a Tom Clancy’s The Divison 2 teszteléséhez. Nagyon vártam már, hogy fejest ugorjak újból a Division világába, viszont nem tudtam elmenni amellett a tény mellett, hogy a legfrissebb looter-shooter (Destiny 2, Anthem) játékok hatalmas csalódások voltak, s őszintén tartottam attól, hogy a Ubisoft is ezen az úton viszi tovább szeretett szériámat. Igen, szeretett széria, ugyanis az első résszel igazán sokat játszottam mind PC-n, mind pedig PlayStationön, még akkor is, ha bőven voltak annak a játéknak is hibái. Kíváncsi voltam hát, hogy mennyire tudott megújulni a Division a második részre, valamint, hogy megérkezett-e a megváltás az elmúlt időszak felejthető címei után…

A Division 2 béta tesztjének promóciós képe – Ubisoft

Helló New Yor…akarom mondani Washington DC!

Ha valami, akkor a történet szörnyen gyenge a The Division 2-ben. Az alap felállás maradt a régi, egy vírus okozta tömegpusztítás után összerogyott a társadalom, aminek hatására kaotikus viszonyok uralkodnak a nagyvárosokban. A túlélők kisebb-nagyobb csoportokba rendeződtek, vannak, akik igyekeznek új életet és élhető környezetet teremteni, ám olyanokkal is találkozhatunk (elég sokkal!), akik élősködnek ezen a káoszon. A mi feladatunk ebben a világban az, hogy rendet teremtsünk, segítsük a gyengéket és elfojtsuk a gonosz frakciók uralomra törését. Mindezt saját készítésű karakterünkkel tehetjük meg, így tényleg a történet reflektorfényébe helyezhetjük magunkat.

Izgalmas egy helyzet nem igaz? Nos, a lehetőség meglenne arra, hogy egy fantasztikus világot dolgozzon ki a Ubisoft, ám ezt a ziccert másodjára hagyja ki a kiadó.

Félreértés ne essék, az atmoszféra fantasztikus, a pályadizájn az egyik legjobb, amivel valaha találkoztam, Washington félelmetesen részletes és csodálatos, viszont igazán sosem érezzük benne a helyünket a játék során, mert ezt nem erősítik meg nekünk egy érdekes történettel.

Washington valós térképe, a kijelölt rész pedig a játék bejárható területeit mutatja – MP1st

A játék elején nemes egyszerűséggel elirányítanak minket Washingtonba, hogy ugyan segítsünk már a helyi erőknek visszaszerezni az uralmat a város felett. Mi persze nem ellenkezünk, elgyaloglunk (!) a nagyvárosba, bejelentkezünk a Fehér Házban felállított ellenállóbázisba és…ennyi. Ott találkozunk pár igazán egydimenziós karakterrel, akik elküldenek minket pár helyre, ahol nagy szükség van a segítségünkre és szakértelmünkre. A nevekre már most nem emlékszem, annyira érdektelen az egész, ám ez igaz a „kulcsfontosságú” szereplőkre is, mint például a játék főellenségére. Izgalmas küldetés és harc volt, de gyakorlatilag nem osztott nem szorzott a személye a karakternek.

Ami egy kisebb színt visz a sztoriba, az a világban megtalálható echo-k (visszhangok), rádióadások, plakátok, egyéb összegyűjthető tartalmak és az NPC-k közötti szóváltások. Ezek ugyan nem nagy dolgok, de összességében sok mindent meg lehet tudni a poszt apokaliptikus helyzetről belőlük, így a játék végére össze lehet szedni jó pár infót az emberek életéről, valamint a vírus kitörésének idején történt eseményekről.

Habár a történetvezetésben nem, szerencsére a játék többi aspektusában sikerült fejlődnie és javulnia a Divisionnek…

Legendary tárgyak nyomában

Ahogy a játék típusa (looter shooter) is sugallja, a The Division 2-ben a legfontosabb játékelem a zsákmányszerzés és a már aktuális felszerelésünk fejlesztése. Elengedhetetlen mindez, hiszen a legyőzendő ellenfelek is folyamatosan erősödnek, így nekünk is lépésben kell tudnunk maradni.

Ami a fegyvereket illeti, shotgunoktól kezdve egészen a sniperekig minden megtalálható, így mindenki képes megtalálni a maga legkedveltebb játékstílusát. Persze mindehhez szerencsére, vagy legalábbis komoly grindra lesz szükség, hiszen sosem lehet tudni, hogy melyik ellenfélből, vagy ládából fog esni a kívánt tárgy.

Íme a játék Inventory rendszere – Shacknews

Szerencsére meglehetősen jó egyensúlyban van a játék loot-rendszere, nem áraszt el a korai szinteken ritka cuccokkal, viszont pont elég sűrűn csepegtet értékes felszerelést, hogy még ne akarjunk felállni előle, mert azt érezzük, egy mókuskerékben rohangálunk, mert a zsákmány minősége nem javul.

Nagyobb szinteken sűrűbben találunk majd minőségi felszerelést, ám ott már a tárgyak nyújtotta értékek és bónuszok fognak számítani leginkább, ebben az esetben több időt kell majd szánnunk arra, hogy effektíven fejlesszük felszerelésünk.

Minél előrébb jutunk a játékban, annál fontosabb lesz a Gear Score-unk. Ez lényegében egy összesített szám, ami az aktuális felszerelésünk összértékét jelenti. Minél nagyobb ez az érték, mi annál erősebbnek számítunk. A sztori missziók szintekhez, míg a keményebb endgame küldetések és tartalmak a Gear Score-unkhoz vannak kötve. A Gear Score-t egy idő után már egyáltalán nem lesz egyszerű növelni, itt jön majd képbe az ember szerencséje!

A felszereléseinket nemcsak cserélgethetjük, hanem bizonyos modulációkkal fejleszthetjük is. Némely esetben igencsak szembetűnő változásokat tud okozni egy új tár beszerelése, vagy egy grip hozzáadása a fegyverhez.

A játék taktikai tárgyai, vagyis a Skillek listája – Ubisoft

A játékstílusunkat Skillekkel színesíthetjük, ezek lényegében taktikai kütyük, amiket a harcok közben bevethetünk. Azért is nevezik őket Skilleknek, mert nem állnak folyamatosan a rendelkezésünkre, használat után mindegyiknek van egy meghatározott töltési ideje, ezért is kell őket a legmegfelelőbb időben használni. A taktikai tárgyak között találhatunk drónokat, speciális gránátokat, letehető turreteket, robbanó füstöt, vagy golyóálló pajzsot. Ezeket a Skilleket egyébként fejleszthetjük is, valamint minden egyes tárgynak több fajta verziója is megtalálható. Például a drónnak van agresszív, támadó verziója, ám beállíthatunk magunknak olyan gépet is, ami nem az ellenfeleinket lövi, hanem fölénk száll és gyógyít minket.

Érdemes megcsinálni a mellékküldetéseket, valamint teljesíteni a Progression menüben megtalálható kisebb megbízásokat, ugyanis ezekért értékes modokat, fejlesztéseket, tervrajzokat kaphatunk.

A Division 2-ben sokkal átláthatóbb a felszerelések rendszere, valamint sokkal szórakoztatóbbak a Skillek is. Arról nem is beszélve, hogy ha legyűrtük az alap sztorit, a karaktereinket tovább alakíthatjuk három új, választható és fejleszthető szerepben.

Négy frakció örökös küzdelme

Washington DC-ben a játék elején három frakció zavarja a rendet, nekünk pedig őket kell legyőznünk annak érdekében, hogy a békésen élni vágyók újból biztonságban érezhessék magukat és folytathassák a békés társadalom kialakítását.

Ami érdekes ezekben az ellenséges frakciókban, az a soraikban fellelhető egységek sokszínűsége. Minden frakció rendelkezik saját egységekkel, így a harc, amit velük vívunk, sosem lesz ugyan olyan. Ami az egyik csoport ellen győztes stratégia, az a másik ellen öngyilkosság lehet. Ez a rendszer teszi lehetővé azt, hogy ne akarjunk a falnak menni az unalomtól már a harmadik játékórában. Az igazat megvallva én sosem éreztem sokkolóan repetitívnek a harcokat emiatt. Nem mondom, aki játszott az első résszel nem lesz lenyűgözve a hatalmas játékmenet változástól, mert összességében semmit sem változott, csak több lehetőségünk van mindezt színezni a második részben. Ezúttal is a taktikus játék van reflektorfényben, elengedhetetlen a fedezékek használata, ugyanis ha Rambo-üzemmódba kapcsolunk, akkor bizony pillanatok alatt eltesznek minket láb alól.

A legyőzendő ellenséges csapatok – Ubisoft

Éppen emiatt, azok a játékosok, akik nem kedvelik a megfontolt lövöldözést, hanem szeretnek fejjel előre menni az akcióba, nem fogják túlzottan kedvelni a Division szériát, ám azok, akiket mindez elvarázsol, imádni fogják kiismerni ellenfeleiket és szépen lassan, taktikus játékkal elfojtani azok támadásait.

A három frakció elleni harc tehát mindig frissnek hat a különböző ellenféltípusok miatt, na de mi történik akkor, ha ezeket vége legyőzzük és elérjük a harmincas szintet a történet végén?

Amikor erre a pontra jutottam, megmondom őszintén kissé kiborultam. Miután vért izzadva végre legyőztünk mindenkit, akit csak lehetett és látszólag rendet teremtettünk Washingtonban, megjelenik a Black Tusk csoport és minden egyes területet, amit felszabadítottunk a játék során, elfoglalnak, hogy aztán mi kezdhessünk mindent elölről, csak ezúttal sokkal nehezebb fokozaton. A Black Tusk sorai között találhatók meg a játék legképzettebb egységei. Ellenük már tényleg szükség lesz a megtervezett akciókra.

A Black Tusk frakció egységei – Ubisoft

A játék endgame szekciója tehát egy még erősebb, még agresszívabb csoporttal sokkolja a játékosokat, ami amellett, hogy egy meglehetősen lusta húzásnak tűnik, a kezdeti frusztráció után jól működő húzásnak minősül. Aki eljut eddig a pontig, az egyébként is kedveli már annyira a játékot, hogy hajlandó legyen újból felszabadítani a nagyvárost, valamint közben egyébként is mindenki az új felszerelés megszerzésére fog koncentrálni, így teljesen mindegy lesz, hogy minek nevezzük a frakciót, aminek tagjait éppen halomra lőjük.

Ha pedig besokallnánk, hogy újból végig kell csinálni azokat a küldetéseket, amiken már egyszer átvergődtünk, ott vannak a többjátékos lehetőségek és a Dark Zone-ok…

Egységben az erő

A teszt során javarészt szólóban játszottam, de a Division 2 többjátékos módban talán még szórakoztatóbb. Igazán üdítő volt néha négyes csapatban nekiesni egy-egy küldetésnek, valamint a Dark Zone-ok megosztott PvP és PvE hangulata is lenyűgözőre sikeredett. Ezúttal nem egy, hanem egyből három Dark Zone áll a rendelkezésünkre, ha bele akarjuk ásni magunkat a játék legkompetitívebb elemébe.

Egyértelműen a Dark Zone-okban a legfeszítettebb a játék tempója, az ellenségek meglehetősen szívósak, s mialatt velük küzdünk, bizony más játékosok is beszállhatnak a harcba, ám tapasztalataim alapján többnyire nem segíteni jönnek. A Dark Zone-ok egyértelműen a legtapasztaltabb játékosoknak vannak fenntartva, a loot itt a legmagasabb színvonalú, ám rendesen meg is kell dolgoznunk érte.

Én magam sosem voltam nagy PvP játékos a Division játékokban, ezúttal is csak a teszt miatt kalandoztam a kijelölt Dark Zone-okban, ez pedig meglátszott a sikerességemen. A játék generálta ellenfelekkel még csak-csak elbántam, viszont a történet során képes belekényelmesedni az ember a tactical looter-shooter adta „kényelmes” játékmenetbe, ezt pedig a Dark Zone-ban könnyedén kihasználhatják más játékosok. Egyik pillanatban még békésen farmoljuk a mobokat, a következőben már egy duó lő minket két oldalról, s mire felocsúdnánk, a harcnak rég vége.

A Division 2 95%-ban szólózható és szólóban élvezhető játék, viszont ajánlatos kipróbálni a többjátékos lehetőségeket is. Egyértelműen máshogy alakul a játékmenet, ha többen játszunk, egyedül minden játékhelyzetet gondosan végig kell gondolnunk, hiszen akár egy hiba is végzetes lehet, a játék ezen része fellazul ha többen játszunk. Ne értsetek félre, négy játékos is könnyen padlót tud fogni ha a fedezékek használata helyett fejvesztve rohangálunk fel-le a lő párbajokban, viszont lényegesen könnyebb lesz a nagyobb ellenségeket kivenni a harcból, hiszen egyszerre többen is fókuszálhatunk rájuk. A kommunikáció mindezt tovább színesítheti, ha lehetőségünk van arra, hogy barátainkkal vágjunk neki a Division 2 küldetéseinek és kihívásainak, akkor fogjuk csak igazán élvezni a játékot. Valamint így ajánlatos visszavágni azoknak a kellemetlenkedő játékosoknak is, akik a Dark Zone-okban keserítik meg játékostársaik életét!

Dark Zone kapu – Ubisoft

A széria második részével érkezett egy Call for Help-rendszer, aminek köszönhetően bármikor segítséget kérhetünk más játékosoktól, ha éppen szorult helyzetbe kerülünk. Ennek a lehetőségnek nincsenek határai, volt, hogy egy kellemetlen boss-harc közben hívtam segítséget, mert az istenért sem sikerült túljárjak az ellenséges frakció vezetőjének eszén. Pillanatok alatt megjelent a segítség, s együtt már játszi könnyedséggel takarítottuk el útból azt az ellenséget, akivel egyedül már hosszú percek óta szenvedtem. Mindez természetesen visszafelé is működik, mi magunk is bármikor segíthetünk másoknak, ha azok bajban vannak és segítséget kérnek. Ekkor a térképen meg fog jelenni egy Answer the Call opció, aminek elfogadása után máris rohanhatunk a bajbajutott társunk megsegítésére.

És ez még csak a kezdet…!

Korbetegség a Season Pass és az egyéb bérletrendszerek létezése, így az első rész után a második rész sem úszta meg a Pass megvásárlásának lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező egy évben folyamatosan bővülni fog újabbnál-újabb tartalmakkal a játék, persze ezért cserébe további pénzt kér a kiadó. Egyre inkább elszaladnak a játékárak mostanában, így bizonyos esetekben igazán kellemetlen azt látni, hogy az alapjátékért kiadott pénzünkért csak a teljes élmény töredékét kapjuk meg.

A Division 2 jelenleg igazán drága mulatságnak számít, így érthető, hogy sokan rossz szemmel néznek a Season Pass-re, ám ez esetben legalább az alapjáték igazán masszívra sikeredett. A további tartalmak ezt csak tovább fogják fűszerezni, új raidek, fegyverek, megnyitható tartalmak érkeznek majd a jövőben.

A Year 1 Season Pass tartamai – Ubisoft

Ezúttal a Loot Boxok sem maradhattak ki a játékból (mert hát miért is maradtak volna?), így ha kedvünk kívánja, akkor kozmetikai tárgyakkal halmozhatjuk el a karakterünket. Miközben a város utcáin barangolunk, ha szerencsések vagyunk feloldhatunk pár ilyen jellegű tárgyat, de egyértelműen a ládákból és egyéb megvásárolható szett fogjuk tudni jelentősen megdobni a gyűjteményünk. Akik nem kedvelik az ilyen lehetőségeket, nem kell tartaniuk tőle, a játék nem dörgöli a Loot Box vásárlást a játékosok orra alá, olyannyira nem, hogy egy külön menüpont alá rejtették a fejlesztők mindezt.

Összegzés

Körülbelül 50 óra játék után még mindig vissza-visszavágyom a Division 2 világába, ezt pedig mostanában nagyon kevés játék tudta elérni nálam. A széria második része egyáltalán nem hibátlan, a történt szörnyen gyenge, valamint telis tele van röhejes bugokkal, glitch-ekkel, ám ez utóbbi csak azt tudatosítja bennünk, hogy Ubisoft játékkal játszunk. Nem kell komoly dolgokra gondolni, néha beleragadnak az ellenfeleink a falba, az árnyékok össze-vissza ugrálnak, vagy a raktárban található konzervdobozok döntenek úgy, hogy elkezdenek repkedni a szobában. Nem találkoztam olyan hibával, ami meggátolt volna egy feladat teljesítésében, így ez nem egy súlyozott probléma. Néha képesek hatalmas baromságokat tenni az ellenséges egységek, egyik kedvenc visszatérő húzásom tőlük, amikor egy atom biztos fedezéket feladnak, megkerülik és elé fekszenek, hogy aztán akkor is eltaláljuk őket, amikor igazából nem is akarjuk.

Ami még bizonyos esetekben az őrületbe tudott kergetni, az a közlekedés. Egészen addig, amíg fel nem oldjuk az összes Safe House-t és küldetést, amik között képesek vagyunk gyors utazni, az egész játék gyakorlatilag egy futó szimulátor. Az utcák, mivel egy poszt apokaliptikus világról lévén szó, egyáltalán nem zsúfoltak és egy idő után kiszámítható, hogy mikor bukkan fel két-három ellenfél, így a játék ezen aspektusa szabályosan unalmassá válik egészen hamar. Viszont minél előrébb jutunk a történetben, annál hosszabbak és kimerítőbbek lesznek a harcok, egy-egy ilyen után pedig felüdülés kocogni egy laza másfél-két kilométert a következő célunkig.

Ubisoft

Ha már utcák, a Division 2 világa épp annyira részletes és csodálatos, mint az első részé volt. Igazán lenyűgöző, amit a Ubisoft véghezvitt, s talán nem is lenne annyira addiktív a játék, ha nem fektettek volna ennyi energiát Washington DC kiépítésébe.

A pályadizájn fantasztikus, jól látszik, hogy tökéletesen tudta a fejlesztőcsapat, hogy mit szeretnének kihozni a harcjelentekből, s ezeknek megfelelően építették fel a Division 2 világát. Nem találkoztam olyan pályarésszel a játékóráim során, ahol azt éreztem volna, valami nincs a helyén, ez pedig egy hatalmas piros pont a Ubisoftnak.

A harcjelenetek elvarázsolnak, órákra képesek vagyunk belemerülni a Division 2 adta akcióba, anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk, milyen gyorsan telik az idő körülöttünk. (Ez igazán veszélyes tud lenni!) A frakciók adta sokszínűség és a több fajta ellenséges egység lehetővé teszi azt, hogy ne váljon repetitívvé a harc, így képesek vagyunk küldetést küldetés után teljesíteni, anélkül, hogy ráunnánk a játékmenetre.

Ubisoft

A világot az utcákon megjelenő kisebb események színesítik, ilyen például egy nyilvános kivégzés, amit ha megakadályozunk, a játék megjutalmaz minket. Ez is ad bőven a játék szavatosságához.

A looter-shooter elemek fantasztikusan működnek, végre van újból egy cím, amire támaszkodhat a kategória. Viszont ettől még nem lesz mindenki számára tökéletes választás a Division 2. Ha nem nyűgözött le az első rész, akkor bizony ez se fog, valamint ha a taktikus lövöldözés távol áll tőled, akkor is azt ajánlom, hogy kerüld inkább a Tom Clancy játékok legújabb sarját, mert ebben a játékban órákat kell tölteni egy láda, vagy asztal mögé bújva.

A történet rettenetesen hiányzik belőle, valamint közel sem hibátlan alkotás, ám annyi mindent csinál jól ezekkel egy időben a Division 2, hogy az első négy-öt óra játék után ezekre már nem is annyira figyel oda az ember. A többjátékos módokkal pedig végérvényesen elűzhetjük kétségeinket.

A Tom Clancy’s The Division 2 egy végtelenül izgalmas és látványos játék lett, ami ugyan egy rétegjáték, de ennek kedvelőit teljes mértékben kiszolgálja. Ha csak és kizárólag ilyen minőségű játékok kerülnének piacra idén, a játéktörténet legerősebb évéről beszélhetnénk!

8.5/10

A játékot PlayStation 4-en, a Cenega Magyarországnak köszönhetően teszteltük.

Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!

2024 leetesport.hu | minden jog fenntartva