Az elmúlt héten elindítottuk a gamer perifériákkal foglalkozó bejegyzés-sorozatunkat. Első körben a mechanikus billentyűzeteket, azok fajtáit és specifikációit veséztük ki. Talán az volt a legbonyolultabb témakör, hiszen már csak kapcsolókból is több száz fajtát találunk az interneten, így mindenképp szükséges volt, hogy az alapokkal megismerkedjünk. A bejegyzés elolvasása után remélhetőleg már bárki könnyedén eligazodhat a billentyűzetek világában, így ideje továbblépnünk. Az egér-billentyűzet-fejhallgató hármasából most az egerek kerülnek sorra, majd pedig a headsetekkel zárjuk majd a sort.

A gamerek egerek is hasonló fejlődésen mentek keresztül, mint a billentyűzetek. Azaz manapság már 10 ezer forint környékén is remek példányokat találhatunk. Néhány évvel ezelőtt ez még a gagyi szenzoros, olcsó perifériák kategóriája volt. Ezzel szemben manapság alig 12-14 ezer forintokért már pehelykönnyű, remek szenzoros és vezeték nélküli egereket találunk. Itt egy fokkal könnyebb módon el is igazodik az ember, ám ennek a hardverkategóriának is vannak buktatói, melyre érdemes lehet odafigyelnünk. Ezúttal is egy kis ismerkedéssel kezdjük a sort, azaz megnézzük, hogy miként is működik az egér.

Így működik az egér szenzora

Az egerek lelke egyértelműen az egérszenzor. Manapság az esetek 99%-ban optikai szenzorokkal találkozunk, így a lézerre és a még ósdibb technológiákra felesleges szót áldozni, hiszen gyakorlatilag ritkábbak, mint a fehér holló.

Az optikai egér nem egy golyó forgását fordítja át értelmezhető utasításokba, hanem az egérben található és folyamatosan működő optikai egység készít felvételeket az alatta elterülő felületről. Ebben általában egy LED-fény siet a szenzor segítségére. Jó pár évvel ezelőtt piros színnel világítottak az ilyen megoldások, ám azóta az emberi szem számára láthatatlan, infravörös tartományban dolgoznak ezek a LED-ek. Látszólag ezért nem világít már az egér szenzora, miközben a valóságban ugyanúgy dolgozik.

Ez az optikai egység, a szenzor több ezer felvételt készít másodpercenként, a képek között különbségekből számolja ki, hogy mennyit és milyen irányban mozdult az egér. A mai, modern szenzoroknál a másodpercenkénti felvételek száma a tízezret is meghaladja, így garantáltan nem kell a pontosságon aggódnunk a belépő kategóriában sem.

A fenti képen két felvételt láthatunk. Nagy eséllyel ezt egymás után készítette az egér szenzora, hiszen nagyon hasonlóak. Pár pixelt elmozdult azonban a sárgával jelölt felületet, mely alapján az egér kikövetkeztette a mozgás irányát és annak sebességét. Ennek megfelelően pedig már ez is mozdult a kurzor vagy éppen a célkereszt a képernyőnkön. Hamar rájöhetünk tehát, hogy az egerünk kis túlzással egy kicsit felokosított fényképezőkép.

Manapság már nem igazán találkozunk rossz szenzorral, ha pedig a PixArt nevet látjuk egy egérnél, akkor elégedetten csettinthetünk is. Ez a cég gyártja a legjobb szenzorokat, a Razer, SteelSeries vagy éppen a Logitech „saját” megoldásai is a gyártó szenzoraira épülnek. Manapság a PixArt 3335, 3370, 3395 és 3950 szenzorokra érdemes vadászni, ám a piacon kapható egerek 95%-ban amúgy is ezek kapnak helyet. Ezt a videót is érdemes lehet megtekinteni az egér működéséről, főleg, ha vizuálisabb típus vagy:

Kialakítás, forma, fogás

Alapvetően három kialakítást különböztethetünk meg az egerek körében. Az egyik az ergo, azaz az ergonomikus, a második az ambidextrous (vagy röviden ambi), míg a harmadik a szimmetrikus. Az ergonomikus egerek igyekeznek kényelmes, tenyérbe illeszkedő formát felvenni, ám az esetek nagy részében a jobb kezeseknek kedveznek a gombok kialakításával. A szimmetrikus egerek nevükből adódóan szimmetrikus kialakítással dolgoznak. Az ambi pedig valójában egy alkategória a szimmetrikus egereken belül, mely azokra a szimmetrikus perifériákra utal, melyek a jobbkezes felhasználóknak kedveznek a gombok elhelyezésével. Bizony, ha balkezes vagy, akkor pedig érdemes lehet odafigyelni, hogy a gyártó mely oldalra pakolta az oldalsó gombokat. Sok egér hiába szimmetrikus kialakítású, az oldalsó gombok a bal oldalon helyezkednek el, így egyértelműen a jobbkezes felhasználóknak kedveznek.

Szenzor ide, szenzor oda, a legfontosabb dolog egyértelműen az egér formája és kialakítása. Lehet akármilyen szenzor, ha nem kényelmes számunkra az egér. A nemzetközi közösség három nagy csoportra ossza fel azt, hogy milyen módon nyúlunk az egérhez. Ezt a fenti képek tökéletesen demonstrálják is. Palm fogás esetén gyakorlatilag a teljes tenyerünket a periférián pihentetjük. Claw grip esetében szintén nagyobb részt az egéren foglal helyet a tenyerünk, ám a gombokat „karomhoz” hasonló helyzetben érik el az ujjaink, innen is a név. A fingertip esetében pedig csak az ujjaink érnek az egérhez, a tenyerünk nem. Nincs univerzálisan jó fogási technika, mindenkinek érdemes azt használni, ami számára kényelmes. Fontos azonban azt tudni, hogy ha pl. a palm fogást preferáljuk, akkor a kisebb egereket nem érdemes megvennünk, hiszen azokon nem fér el kényelmesen a tenyerünk.

Ha tudod, hogy milyen forma és méret fekszik neked, akkor az Eloshapes oldala lehet a legjobb barátod. Itt a legtöbb mainstream gyártó egerét megtalálhatjuk, legyen szó Razer, Logitech, SteelSeries vagy éppen bármelyik „menő” kínai gyártó perifériájáról. Az oldal tetején, a „Find Similar” menüpontra megkaphatod az összes olyan egeret, mely hasonlít az általad kiválasztott perifériára. A manuális nézetben pedig 4-5 modellt is összehasonlíthatsz, oldalról, felülről vagy éppen hátulról.

Súly

Régebben súlyozható egerekkel is találkozhatott az ember, ám hamar rájött a közösség, hogy a könnyű egerek hosszabb távon jobb választások lehetnek. Nem csak az ízületeket kímélik jobban, mely évi több ezer óra használatnál nem elhanyagolható tényező, de sok esetben könnyebb precíz mozgásokat végezni velük, miközben a hirtelen rántásoknál is jól jöhet a pehely súly. Manapság a gyártók igyekeznek 80 gramm alá belőni a súlyt, az arany középút pedig valahol 45 és 65 gramm között lehet. Természetesen, ha a fenti előnyök ellenére neked a nehéz egerek fekszenek, akkor azzal sincs semmi gond, de a felhasználók jelentős része a kisebb súlyból profitál többet.

Gyakran használt kifejezések a gamer egereknél

Ahogy a billentyűzeteknél, úgy az egereknél is vannak olyan rövidítések, kifejezések, melyeket minden egyes gyártó előszeretettel jelöl a termékeken. Nézzük is a legfontosabbakat:

• Felbontás / CPI / DPI / PPI: Ez a szám azt mutatja meg, hogy az egerünk hány különböző képpontot képes feldolgozni egy hüvelyknyi területen. Minél nagyobb a maximális szám, annál pontosabb az egerünk szenzora, ez azonban nem jelenti azt, hogy azon is kell használni őket. Manapság már 25600 és 30000 körüli értékekkel is találkozunk. használni. Felhasználói szinten azonban a 400-1600 DPI körüli sávban érdemes használnunk a perifériákat, szélsőséges esetben 3200-ig is elmehetünk. Nem árt azonban tudni, hogy a legtöbb szenzor némi rásegítést alkalmaz 2000 DPI felett, mely kompetitív játékokban nem várt bemeneti késést és pontatlanságot okozhat, így ott mindenképp 1600 DPI környékén húzzuk meg a határt, az érzékenységet pedig a játékban lehet tovább finomítani. Alkalmazások esetében kevésbé kritikus ez, ott bátran használhatunk akár 10000 feletti értéket is, ha úgy éppen kényelmesebb.

• Polling Rate / Refresh Rate / Hertz (Hz): Ezzel az értékkel a billentyűzeteknél és gyakorlatilag bármilyen USB eszköznél találkozunk. Azt adja meg, hogy a periféria és a számítógép hány alkalommal kommunikál egymással egyetlen másodperc alatt. Manapság már ritkán találkozunk 1000 Hz alatti értékkel, ez alá viszont nem is érdemes adnunk. 2025-re nem ritka a 2000, 4000 vagy 8000 Hz-es érték sem, ám ezeket leginkább akkor tudjuk hasznosítani, ha a monitorunk képfrissítése is hasonlóan magas, legalább 240 Hz. Ebben az esetben már elkélhet az 1000 feletti tartomány, ám az ugrás közel sem akkora, mint 125 -> 1000 esetében.

• Tracking Speed / Inches Per Second (IPS) és a gyorsulás (G): Szintén sűrűn találkozhatunk olyan mutatókkal, mint az IPS vagy éppen a G. Az IPS az Inches Per Seconds rövidítése. Ezek az értékek azt mutatják meg, hogy milyen gyors sebességű mozgást képes még lekövetni az egér alján található szenzor. Minél magasabb ez az érték, annál nehezebb „kiakasztani” az egerünk egy-egy nagyon heves rántásnál. Jó, ha ez az érték 150 IPS felett van, hiszen akkor gyakorlatilag kifogástalan szenzorról beszélhetünk, a leghevesebb AWP rántások sem izzasztják meg a szenzort. A G érték a legtöbb modern szenzornál 40-50G körül mozog, ám ezeket nem igazán éri el az egerünk.

Vezeték nélküli egér

Ahogy a billentyűzeteknél, úgy az egereknél is betört az alsó kategóriába a Wireless, azaz a vezeték nélküli technológia. Gyakorlatilag teljesen megegyező módon, az egereknél is Bluetooth vagy 2.4 GHz kapcsolatokkal találkozunk. A Bluetooth 125 Hz-es maximális polling rate-tel dolgozik, azaz komolyabb játékra alkalmatlan, ráadásul a bemeneti késés is ijesztően magas lehet. Ezzel ellentétben a 2.4 GHz-es példányok már kompetitív játszadozásra is befoghatóak, gyakorlatilag 1 ms alatti különbség olvasható le a vezetékes és vezeték nélküli megoldásoknál. A 2.4 GHz-es kapcsolatot könnyedén felismerjük, hiszen ebben az esetben egy dedikált USB vevőre, úgynevezett dongle-re van szükségesünk, melyet a gyártónak kell biztosítania. Manapság az olcsó, kínai egerek is remek vezeték nélküli kapcsolatokkal rendelkeznek, így tényleg nem érdemes aggódnunk a kábel elhagyása miatt.

A fenti szempontokat megvizsgálva már tökéletesen látható, hogy milyen tulajdonságokra, specifikációkra kell felkészülnöd, ha gamer egér után vadászol. Gyakorlatilag csak a képzelet szab határt, hiszen rengeteg kialakítás és forma várja a játékosokat, itt pedig bizony már az egyéni preferencia a legfontosabb.

Borító: Saját kép – G-Wolves HTS Ultra 8K Wireless