Witchwood kártyák, amik egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Ahogy arról hétvégi cikkünkben már írtunk, meglehetősen alacsony jelenleg a The Witchwood lapok használati aránya: amíg egy éve a Journey to Un’goro kártyái 25 százalékot értek el, addig most csupán 10 százalékot tesznek ki az újonnan megjelent lapok.
Hogy ez csalódás vagy sem, azt mindenki döntse el maga, az azonban biztos, hogy mindenki számára vannak lapok, amik gyengébben teljesítenek a vártnál. Ez pedig különösen igaz a Legendary kártyákra, hiszen senki sem örül, ha olyat nyit a legértékesebb kategóriából, amit aztán semmire sem tud használni.
Az alábbiakban azokról a Legendary kártyákról lesz szó, melyeket előzetesen a The Witchwood 25 legjobb lapja közé vártak, de egyelőre még nem sikerült kihozni belőlük az igazi potenciált. Az alapot a Vicious Syndicate szavazása adta, melyet közvetlenül a megjelenés előtt készítettek. Lássuk hát!
(zárójelben látható a lapok összesített helyezése, illetve az átlagos pontszám 5-ös skálán)
Shudderwock (#2, 4.49)
A Shudderwock esete meglehetősen furcsa, hiszen a The Witchwood megjelenése után napokig ő volt az első számú beszédtéma az örökkévalóságig tartó körökkel és a hosszú távon előcsalható OTK-kombóval. Hamar kiderült azonban, hogy ez a pakli valójában zsákutca és egyáltalán nem erős, így azóta inkább konzervatívabb Shaman összeállításokkal próbálkoznak. A class azonban továbbra is a leggyengébb a kilenc közül – mindezek tükrében az előzetesen jósolt második hely erős túlzás. Az viszont tagadhatatlan, hogy óriási a potenciál a lapban!
Countess Ashmore (#3, 4.30)
“Az új Curator” – mindenki így hívta ezt a Neutral Legendary-t, miután bemutatták, nem véletlenül. Igen ám, de ahogy a Karazhan sztárjánál, úgy a Countess Ashmore esetében is igaz, hogy ha a három kategóriából legalább kettő nincs ott stabilan a deckedben, akkor teljesen felejtős a lap. Egyelőre márpedig elég kevés pakli van, ahol a Rush, a Lifesteal és a Deathrattle ilyesfajta kombinációja megtalálható. Az áttörés tehát még várat magára, de ez jó eséllyel csak idő kérdése.
Hagatha the Witch (#4, 4.12)
Az evolve-mechanika kirotálásával egyértelmű volt, hogy új alapokra kellett helyezni a Shamant, a népszerűségi adatok és a győzelmi arányok azonban azt mutatják, hogy egyelőre ez nem nagyon jött össze. Pedig egy új Hero lapot is kapott Thrall, amire joggal volt ráizgulva mindenki, és bár játsszák is Hagathát a Shaman deckekben, a Top 5-ös helyezés a class jelenlegi helyzetében mindenképpen túlzásnak tűnik.
Archmage Arugal (#11, 3.70)
A Spell Hunter elég merész elgondolás volt anno a Blizzardtól – de akkor mit mondjunk a Minion Mage-re? Előbbi végül – bár sokan kételkedtek benne – bevált, a lényes Mage deckek azonban egyelőre nem hasítanak, pedig egy brutál laphúzást is kaptak a Book of Specters személyében. Nem nagyon volt még olyan (nem kontroll vagy kombó) Mage deck a játékban, ami hajlandó volt kihagyni a Fireballt vagy a Frostboltot – úgy tűnik, hogy az Archmage Arugal sem elég nyomós érv, pedig sokat vártak tőle.
Houndmaster Shaw (#13, 3.57)
A Hunter jelenleg minden tekintetben a középmezőnyben van, és igazából bármelyik jól teljesítő decket nézzük, a Houndaster Shaw egyikbe sem illik igazán. Ez leginkább egy midrange vagy kombó jellegű kártya lehetne, Rexxar azonban jelenleg inkább a Spell és az Aggro / Face változatokkal teljesít. Ez persze nagyban köszönhető a mostani metának, különös tekintettel a Voidlordra.
Chameleos (#14, 3.55)
Rengetegen ráizgultak erre a trükkös kis lapra, a profik azonban mégsem használják, aminek egyszerű oka van: a legmagasabb szinten már nem számít annyit az infó, hiszen amúgy is tudnod kell leszűrni, hogy mit tartogathat az ellenfél és ennek megfelelően kell játszani. Arról nem is beszélve, hogy nem könnyű elcsípni vele egy olyan kártyát, ami tényleg jó is az adott szituációban – teljesen más, mint például egy Swashburglar, ami egy 1/1-es test mellé adta az extra (és hosszú távon is tervezhető) lapot.
Lady in White (#18, 3.47)
Amikor a The Witchwood megjelenése előtt megkérdeztünk benneteket, akkor ezt mondtátok az új kiegészítő legjobb Legendary lapjának. Hogy mi a helyzet azóta? Nos, nem sok jó: nyugodtan mondhatjuk, hogy a Lady in White-ra építő Priest egyáltalán nem tudott befutni. Egy olyan metában, ahol a Spiteful Summoner pontosan ugyanennyiért ki tud tenni 16/16-nyi statot az asztalra sokkal egyszerűbben, ez talán nem is annyira meglepő… Leginkább a Druid Questhez hasonlítható: ott is brutál ár-érték arányú lényeket kapunk, ha kijön, még jobbakat is, mint itt. De ez önmagában még kevés – a Jungle Giants is csak akkor lett igazán jó, amikor sikerül kiaknázni a 0-ra olcsóbbításban rejlő kombópotenciált, a statok mellékesek voltak.
Tess Greymane (#25, 3.32)
Az első napokban rengetegen ráizgultak a “lopós” Rogue-ra, ami természetesen a Tess Greymane-nek volt köszönhető, aki kicsit olyan, mint egy kalkulálható(bb) Yogg-Saron. A probléma azonban itt is a deck erőssége: hiába van óriási potenciál a lapban, ha a rá épülő deck gyenge. Márpedig a Pick-Pocket Rogue winrate-jére pillantva sajnos kénytelenek vagyunk elfogadni ezt a tényt.
Ezek tehát azok a Legendary lapok az új kiegészítőből, melyek egyelőre nem igazán tudták igazolni a Top 25-ös helyezésüket. Nektek melyik az a lap, amelyikben a legnagyobbat csalódtatok?
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
