Beszélgettünk a feltörekvő streamerrel, aki egy baleset következtében nyaktól lefelé szinte teljesen lebénult.
Amikor behuppanunk a monitor vagy a tévé elé, és egeret vagy kontrollert ragadunk, akkor bele sem gondolunk abba, hogy vannak, akiknek már ez is komoly kihívás. Bizonyára mindenki találkozott már olyan gamerrel – akár élőben, akár videón -, aki valamilyen betegség, baleset vagy születési rendellenesség következtében csak komoly nehézségek árán tudja űzni hobbiját.
Igazi hősökről van szó, akik bizonyítják, hogy semmi sem lehetetlen.
Egy ilyen hőssel beszélgettünk nemrég mi is: legutóbbi interjúalanyunk a feltörekvő magyar streamer, 4LimbsParalyzed (csatornáját itt találjátok) volt, aki egy sajnálatos sportbaleset következtében szinte teljesen lebénult nyaktól lefelé. Nem adta azonban fel, ma pedig már rendszeresen közvetít a Twitch-en – az ő történetével ismerkedhettek meg az alábbiakban.
Mit kell tudni pontosan az állapotodról?
Régen én szertornász voltam, 4 éves koromban kezdtem, tehát nem csak hobbiszinten csináltam, hanem válogatott szinten űztem a sportot. Egy diákolimpián vettem részt Makón 2007 márciusában és egy új elemet gyakoroltam az Európa-bajnokságra, ami abban az évben lett volna nyáron. Ez egy előre szaltó volt, amit a levegőben még továbbforgatsz, majd egy fél szaltóval kibukfencezel belőle, vagyis lényegében másfél szaltó. Ez sikerült nekem túl alacsonyan, és a C6-os nyaki csigolyám kiugrott, ami elszakította a gerincvelőmet – ott helyben lebénultam nyaktól lefelé. A karmozgásom megmaradt, ezt vissza tudtam erősíteni néhány műtétet követően, de ennyi – az ujjaim bénák és a mellkasomtól lefele is teljesen béna vagyok.
Gondolom a gaming már a baleset előtt is fontos szerepet töltött be az életedben…
17 évesen volt a balesetem, de igen: PlayStation 1-2, ez mind megvolt, illetve FIFA-ztam is előtte elég sokat. A sérülésem után viszont eltelt jó pár év játék nélkül, mert nekem is hozzá kellett szoknom ehhez az új élethelyzethez, hogy mit tudok, mit nem tudok. Először például nem is konzolon játszottam a baleset után, hanem laptopon. Elkezdtem gondolkodni azon, hogyan tudnék játszani így is, és addig jutottam, hogy vettem egy laptopot, hogy a kisujjam bütykével – mert hogy az ujjaim be vannak húzódva ökölbe – elkezdtem játszani a touchpaddel. Először nem is focival játszottam, hanem FPS-játékokkal, aztán kipróbáltam a FIFA-t is – a 13-at és a 14-et még így játszottam, laptopon. A probléma viszont az volt, hogy nem tudtam rendesen irányítani az embereket, mivel csak az iránygombokat tudtam használni, és ezt meguntam egy idő után. Aztán elkezdtem keresgélni, mondván ez nem állapot, kell valami jobb megoldásnak is lennie, hogy tudjak játszani konzolon, mert mégis csak az való játékra – a laptopom például szétégett, annyira felhevült. Szóval keresgéltem, és így találtam rá a CronusMax Plus átalakítóra, amivel egy programon keresztül ki tudom osztani a kontroller gombjait billentyűzetre. Így már tudtam játszani konzolon, de még mindig nem tudtam úgy irányítani a játékosokat, ahogy szerettem volna. Ekkor jött az ötlet anyukám férjétől, hogy egy hajtogatható lámpatestre ráfúrta és rárögzítette a kontrollert, és most így tudok játszani. A szám előtt van a kontroller, így irányítom az embereket – és most már úgy, ahogy akarom. Közben pedig a lövést, a passzt és a többi parancsot elérem a billentyűzetről.
Hogy élted meg belülről ezt az egész folyamatot? Inkább frusztrált, hogy nem tudsz úgy játszani, ahogy szeretnél, vagy inkább motivált, hogy rájöjj ezekre a dolgokra?
Megmondom őszintén, ez motivált – mindenképpen akartam valami megoldást találni arra, hogy újra tudjak játszani. Láttam olyanokat a neten, akik kéz nélkül születtek vagy csonkokkal játszanak, és elhatároztam, hogy ha ők tudnak játszani, akkor valahogy nekem is tudni kell. Ekkor elkezdtem keresgélni, és addig kutakodtam, amíg rá nem találtam ezekre a megoldásokra.
Próbáltál esetleg más hasonló sorsú játékosoktól segítséget kérni? Volt erre egyáltalán lehetőséged?
Hasonló állapotú emberekkel nem nagyon találkoztam, aki úgy játszanak, mint én. Olyanokat láttam, mint például Kollinger Szabolcs, aki speciel kéz és láb nélkül született, és így CS:GO-zik, méghozzá elég komolyan. Ő az állával és a csonkjával játszik, én őt ismerem csak, illetve egy külföldi srácot láttam még Xboxon, akinek teljesen extrém módon volt átalakítva a kontrollere és teljesen rá volt szabva. De nem is nagyon tudok rajtuk kívül olyanokról, akik úgy játszanának, mint én.
És hogy jött képbe a streamelés? Hiszen azért cseppet sem lehetett könnyű elhatározás…
Ez egy több megállós történet volt. Egyszer elkezdtem streamelni, majd abbahagytam, mert meguntam és nem éreztem úgy, hogy ezt kellene csinálnom. Aztán nagyjából egy éve újrakezdtem, csináltam egy teljesen új csatornát és nevet, ami tényleg az én állapotomra utal, így lett a neve 4LimbsParalyzed. Ezért is kezdtem el komolyabban foglalkozni ezzel, mert szeretném, hogy azok is láthassák, akik nézik a streamet, és mondjuk hasonló állapotúak, mint én, és kedvük lenne játszani, hogy igenis meg lehet ezt oldani.
Szóval próbálod motiválni azokat, akik hasonló sorsúak, mint te?
Igen. De az egészséges embereknek is szeretném megmutatni, hogy az életben léteznek sokkal nagyobb problémák is annál, mint amin sokszor hajlamosak vagyunk fennakadni, és mégis, ezekre is lehet találni megoldást, ha az ember akarja.
Nem volt benned félelem, hogy milyen lesz a nézők reakciója?
Őszintén szólva nem, ha kell, akkor beleállok ezekbe, nem félek az ilyen helyzetektől, volt is néhány ilyen. Mint amikor játszottam és a szokásos szöveg bejött – miután két másodpercet sem nézett a streamből -, hogy “szar vagy”. Aztán elmagyaráztam neki, hogy mi a helyzet és egyből bocsánatot kért.
De ezek szerint nem bántad meg, hogy belekezdtél?
Nem, én még élvezem is az ilyen helyzeteket, amikor kicsit helyrerakhatom azt, aki beírt. 🙂
A jövőben is a FIFA-ra szeretnél alapozni? Mennyire nehéz igazodni az egyes részek közötti változásokhoz?
Igen, ez a szívem csücske. Szidom, mint az állat, de biztos, hogy folytatni fogom. Ami nehézség nekem, hogy nem tudok cselezni, mivel nekem egy touchpadem van, ami a jobb analóg karnak felel meg, és ha azon húzogatom a kezemet összevissza, akkor valami történik, aztán vagy bejön, vagy nem. Ez a legnagyobb hátrányom a játékban, hogy nem vagyok skilles, egy-két kivételt leszámítva nem tudok cselezni. A FIFA 19-ben emellett nem tetszik, hogy a játékosok gyorsasága teljesen elveszett a játékból, egy 65-ös futású védő utoléri a 95-ös játékosomat, ez teljesen nonszensz. Értem, hogy lassítani akarták a játékmenetet, hogy ne szaladgáljon mindenki, mint az őrült, de szerintem túltolták. Ami viszont tetszik, az a heti jutalom a Weekend League-ben. Számomra ez egy nagyon nagy újítás volt, a FIFA 18-ban ugyanis alig tudtam bekerülni a Weekend League-be, most azonban a Division Rivals-nak hála mindig megvan a pontom. Szóval nekem nagyon bejön ez a rendszer, mert Silver 1-ből kaptam már többek között Williant, Pickfordot, amik persze nem 90-es lapok, de azóta is használom.
Összességében ezek szerint tartod annyira szórakoztatónak és motiválónak a játékot, hogy úgy érezd, akár a FIFA 20-at is rendszeresen fogod streamelni?
Persze! A hibáktól függetlenül élvezhető a játék, sőt, ott van például a timed finishing, amit ha az ember jól elsajátít, akkor 95 százalékban gól – még ha ez sem működik teljesen jól.
Ezek szerint neked akkor sikerült ezt jól elsajátítani? Mennyire érzed egyáltalán most, így pár hónappal a megjelenés után, hogy elérted a határaidat? Vagy látsz még előrelépésre lehetőséget?
Igen, megvannak azok a helyzetek, amikor így lövöm el – nem mindig használom, de amikor igen, akkor általában zöldben van és gól lesz belőle. Ami a fejlődést illeti, a baj az, hogy az én eszközeim elég limitáltak. Egy meccs közben például elég sokat kell passzolni, ami nekem azért hátrány, mert elfárad a kezem. A másik, hogy nem érzem a gombokat, emiatt lényegében memóriából játszok, hogy mennyit kell mozgatnom karomat – így is van, hogy félreütök egy gombot. Ezek sajnos olyan dolgok, amiket nem fogok tudni kiküszöbölni. Tavaly például ez a sokpasszos játék annyira nem volt előtérben, inkább a sebesség dominált, most viszont már szükség van a sokpasszos játékra. És bár fejlődtem ebben, azt nem tudom, hogy tudok-e ennél feljebb jutni – most per pillanat úgy érzem, hogy ez a plafon. A legjobb eredményem Weekend League-ben egy Gold 3 volt – ha esetleg úgy változik a játék, akkor juthatok feljebb.
Ettől függetlenül érzed magadban a motivációt továbbra is?
Persze! Maga az motivál, ha elverek valakit, az pedig főleg, ha valaki ragequitel ellenem. Ez mégiscsak örömmel tölt el, hiszen itt vagyok, szájjal játszom és kilépnek ellenem. Abszolút jófej a közönségem is, sok támogatást kapok a többi streamertől is, behostolnak és tőlük is jönnek át emberek, egyre többen megismernek, és ez nagyon jó.
Mit szeretnél üzenni zárszóként ezeknek a követőknek, illetve azoknak, akik hasonló sorsra jutottak, mint te?
Igazából csak annyit, hogy soha ne adjátok fel!
4LimbsParalyzed Twitch-csatornáját ide kattintva érhetitek el.
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
