Megkaptuk, leteszteltük, véleményeztük.
Jómagam sosem voltam az a "die hard" Mortal Kombat fan, sokkal inkább a Tekken és a Soul Calibur játékokat koptattam gyerekkoromban. Persze azok, akik valaha ugrottak már fejest a verekedős játékok világába, akarva akaratlanul találkoztak a Mortal Kombattal, ez alól én sem voltam kivétel. A PlayStation 2-es időszakot például meghatározta az MK, emlékszem, a Deceptionnel annyit játszottunk a barátaimmal, hogy két példányt is vennem kellett belőle, mivel az elsőt játszhatatlanná nyüstöltük. Nem ültem hát Mortal Kombat-szűzként a televízió elé, tisztában voltam a játék történetével és jelenlegi helyzetével, viszont fényévekre voltam (és még vagyok is) a szakértői státusztól. Azt viszont tökéletesen tudom, hogy mitől jó egy verekedős játék, valamint azt is, hogy mi az, ami egyértelműen le tudja nyűgözni a kategória kedvelőit.
Beszéljünk bevezetés képpen egy kicsit a játékmenetről. Mint mondtam, közel sem nevezném magam Mortal Kombat mesternek, így őszintén szólva nem tudtam, hogy pontosan mit várjak a harcoktól. Egy-két óra játék után viszont arra lettem figyelmes, hogy a játék meglepően jól kezeli a kezdőket, miközben egyaránt kiszolgálja a profikat is. Ha nem esünk neki eszetlenül az ellenfeleinknek, hanem kivárunk és igyekszünk feltérképezni annak tudását, még a legnagyobb kezdő is csodákra lehet képes. A játék tempója egyáltalán nem olyan, mintha egy Lamborghinivel hasítanánk a német autópályán, ám a kötögető nagymamámra szinteket ver. Számomra tökéletes egyensúlyban volt a játék sebessége a harcrendszerrel, a learning curve (tanulási görbe) tisztán látszik, minél többet vagyunk hajlandók gyakorolni, annál sikeresebbek leszünk, s minél sikeresebbek vagyunk, annál inkább bekebelez a játék. Az egyetlen eleme a játékmenetnek, amitől a maradék hajam is kihullik néha, az a Fatal Blow rendszer. Ez a „mozdulatsor” hasonló az X-ből jól ismert X-Ray akcióra, itt akkor használhatjuk, ha az életerőnk lecsökkent 30% alá. Két gomb lenyomása után, ha betalál az ütés animációnk, akkor érkezik egy igazán durva ütéssorozat, ami rendesen megcsapolja az ellenfél életerejét. Ezzel annyi a gond, hogy ha egy kiegyenlített küzdelemben vagyunk éppen, két gomb együttes lenyomásával könnyedén eldönthetjük a meccset, s mindez igaz az ellenfélre is. Egy verekedős játékban szerintem nincs helye az ilyesminek, de már szinte mindenhol megjelennek ezek a speciális támadások, úgyhogy gondolom nem sok esélyem van az egész verekedős-piac megváltoztatására… A játék gyönyörű, véleményem szerint köröket ver az összes jelenlegi verekedős játékra ilyen téren, az Unreal Engine fantasztikusan pörög a játék mögött, valamint a teszt során, ha jól emlékszem egyszer sem tapasztaltam komolyabb frame dropot, valamint szerver laggot.
A játék szíve-lelke a játékmódokban, s azokon belül is szerintem a sztori módban keresendő. Már a Mortal Kombat X is erős történettel rendelkezett, ám a folytatás erre még rá tudott dobni egy lapáttal. Igazán jól áll az MK szériának, hogy komolyan veszik a történetet, a legtöbb bunyós játék példát vehetne a NetherRealm játékáról. Összességében nehéz úgy véleményt alkotni a történet köré épített módról anélkül, hogy a poénokat le ne lőjem. Nagyon tetszett az „időutazós” megoldás, így olyan karakterek is helyet kaptak a játékban, akiket a széria már korábban kivégzett. Telis tele van szórakoztató jelenetekkel az egyébként brutális kivégzéseken alapuló történet. Igazán érdekes végignézni, ahogy két generáció találkozik, arról nem is beszélve, hogy mennyire erősre sikeredtek azok a momentumok, amikor egy-egy karakter a saját, fiatalabb énjével találkozik. Johnny Cage például fantasztikus szereplője a játéknak ebből a szempontból, de igazán érdekes az a helyzet is, amikor egy múltbéli karakter úgy dönt, más irányba indul, mint jövőbeli kiadása. Egy szó mint száz, a játék egyik legjobb eleme a sztori mód, emiatt (is) igazán masszív cím a Mortal Kombat 11. Az egyetlen negatívuma a körülbelül 5-6 óra alatt kipörgethető módnak, hogy a vége eléggé „trónok harcásra” sikeredett, a stabil start után kissé elkapkodottnak tűnik a vége.
A helyzet az, hogy az offline módok közül ezzel ki is pipáltuk a legjobbat, innentől már csak lefelé megyünk a leejtőn. A választható játékmódok között ismét felbukkan a Krypt, vagyis a kripta, ami az X-hez viszonyítva kívülről előrébb lépett, belülről viszont jó nagyot ugrott hátra. Ezúttal külső nézetből, harmadik személyben barangolhatunk a katakombákban és keresgélhetünk ládákat, amikben különböző fajtájú és ritkaságú tárgyakat találhatunk. Ezeket az elemeket a karakterszerkesztésnél használhatjuk majd csak ki igazán. A hátulütője a dolognak, hogy félelmetesen sokat kell annak érdekében grindolni, hogy valami értelme is legyen ennek a módnak és még így is erősen a mikrótranzakciókra támaszkodik. Ha külön pénzbefektetés nélkül akarjuk kiütni a játék összes megnyitható tartalmát, akkor bizony „évek” komoly munkájára lesz szükségünk, ha mezei játékosok vagyunk, és nem tudunk 10-12 órát beleölni nap, mint nap.
Aki már fogott a kezében Mortal Kombat játékot, az tudja, hogy a tornyok nagy szerepet kapnak a játékmenet során. Ezúttal kaptunk egy Towers of Time nevű offline módot, amiben különböző harci kihívásokat kell teljesítenünk, természetesen jutalmakért cserébe. Ezek a kihívások folyamatosan cserélődnek, valamint több nehézségi fokozaton is elérhetők. Ami színesíti a játékmódot, az a nehezítő körülmények megjelenése. Ugyan néha meglehetősen idegtépő tud lenni, amikor látjuk, hogy a pályán repkedő rakéták csak és kizárólag minket ütnek, miközben az ellenfelünk két pofon kiosztása között azért még elszürcsölget egy csésze kávét nyugalmában. Az igazat megvallva, egy bizonyos pontig tartom csak egészségesnek ezt a módot, ha ezt a képzeletbeli határt átlépjük, akkor jön az instant agyvérzés (legalábbis az én esetemben.) Nem vagyok egy nagy zsonglőr, de amikor Online harcokban alig kapok ki, de a Towers of Time-ban alig tudom a kardommal leborotválni a hátszőrét az egyik AI karakternek, akkor már szerintem valahol az egészséges határokon túl haladtunk. Vannak olyan tárgyak, amik segítik a barangolásunk a Towers of Time módban, sőt, ezek használata erősen ajánlott a nehezebb tornyok esetében, ezeket viszont egyáltalán nem egyszerű megszerezni. Itt sajnálatos módon újból kijátszotta a NetherRealm a mikrótranzakciós kártyát…
Mindezek mellett természetesen felbukkan a sima Towers mód (ezt tényleg ajánlom, ha tornyot szeretnétek mászni és még egy ideig szeretnétek használni a kontrolleretek), a bajnokság, az online meccsek és a lokális játék lehetősége is a játékmódok listáján. Ezek közül még kiemelendő az online mód, ami miatt valószínűsíthetően a legtöbben megvásárolták a játékot. A rendszer figyeli a teljesítményünket és igyekszik olyan ellenfeleket találni nekünk, akik hozzánk hasonlóan teljesítettek a Mortal Kombat 11 „karrierjük” során. Mindezt tovább biztosítja az ellenfél elfogadása opció, ahol akár még el is utasíthatunk egy meccset az ellenfél statisztikáit látván. A játék tehát azt szeretné, hogy a lehető legjobb élményt kapjuk. Az online játékmódok között felbukkan a Kings of the Hill, a sima Casual mód és természetesen rangsorolt küzdelmeket is vállalhatunk.
A játékban 24 választható karakter kapott helyet, akikhez a megjelenéskor Shao Kahn csatlakozott előrendelői bónuszként. Az időutazós történet miatt több régi karakter is visszatér, ám ennek okán voltak olyanok is, akiket szívesen láttunk volna, de sajnos kiszorultak a keretből. Goro, Mileena és Smoke például simán elfért volna szerintem a játékban, igaz, akkor nem fért volna be a három új hős, Geras, Kollector és Cetrion. A kiadó ezt a listát még biztosan bővíteni fogja a jövőben DLC karakterekkel. Az egyensúlyt is egészen sikerült eltalálniuk a fejlesztőknek, kivétel nélkül el tudunk verni mindenkit mindenkivel, persze ehhez az kell, hogy betéve ismerjük a harcosokat. Egyszer-egyszer éreztem a teszt során, hogy vannak tisztább counterek, ám ezeket a különbségeket a tapasztalattal és a játéktudással le lehetett küzdeni.
Mindenkinek vannak kedvenc karakterei, amiket mindenki szeret a saját szájíze szerint alakítgatni. (Persze csak akkor, ha erre lehetőségünk van.) Mind a Tekken, mind pedig a Soul Calibur játékokban képesek vagyunk személyre szabni a karaktereinket, így erre a játékelemre igazán nagy figyelmet fektettem, kíváncsi voltam, hogy a Warner Bros. hogyan színesítette a Mortal Kombatot a „Kustomization” lehetőséggel. A helyzet pedig az, hogy minden várakozásomat felülmúlta a lehetőség, félelmetesen részletes és sokszínű lett a szerkesztő. Lényegében képesek vagyunk az eredetire hasonlító, ám "teljesen" új karaktereket létrehozni. A cipőktől egészen a hajig, maszkokig, fegyverekig és fegyver skinekig, MINDEN személyre szabható a játékban, sőt ha akarunk új kombókat és egyéb kivégzéseket adhatunk a kiválasztott karakterekhez. Mindez azért fontos, mert ha elmentettük a szerkesztésünket, akkor később, a rendszer bármikor ellenünk küldheti saját kreálmányunkat. Ehhez bizonyos Attribute-okat kell beállítanunk, hogy a rendszer azok alapján határozza meg a mesterséges intelligencia játékstílusát. Tehát nemcsak külsőre változtathatjuk meg a karaktereket, az AI viselkedésén is változtathatunk. Ezzel gyakorlatilag még szélesebbé téve a karakterskálát!
Egyetlen probléma van ezzel a lehetőséggel, hogy masszívan a mikrótranzakciókra van ráépítve. A játék telis tele van tartalommal, ami csodálatosan nézne ki, ha nem kellene napokon át grindolni annak érdekében, hogy feloldjuk a kívánt skineket. A játék szépen csöndben arra késztet, hogy vissza-visszanyúljunk a pénztárcánkért. És ha valami, ez a húzás egyáltalán nem szimpatikus.
A Mortal Kombat 11 tehát közel sem hibátlan, ám mindezek ellenére egy igazán jó verekedős játék lett. Idegtépő, hogy egy tartalmas játékot mennyire szét tud barmolni a mikrótranzakciós rendszer, holott ha mindez nincs, azt mondtam volna, hogy a játék közel tökéletes. Emiatt viszont az MK11-ben „csak” egy jó (ám kicsit elsietett) történet található és egy kiváló harcrendszer, amit tényleg olyan jól összedobott a NetherRealm, hogy gyakorlatilag a játék szavatosságára további több száz órát dobtak. Ha a következő részből kikapják a mikrótranzakciókat és minden mást átmásolnak a 11-ből, a játéktörténet legjobb verekedős játékát fogjuk kapni.
A játékot a Cenega Magyarországnak köszönhetően, PlayStation 4-en teszteltük.
Értékelés: 8/10
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
