Leteszteltük az év egyik legjobb játékát!
Akik nem ismerték a World előtt a Monster Hunter szériát, azok az Iceborne megjelenésekor biztosan nagyot néztek, hogy micsoda csomaggal, sokak szerint már-már folytatással, állt elő a Capcom. Az MH mindig is egy olyan játék volt, aminek számozott kiadásai időről időre megérkeztek, ezeket pedig egy "Ultimate" formában újracsomagolta a kiadó egy-két évvel később, agyonpakolva temérdek új tartalommal.
Pontosan ez történt most is a Monster Hunter World: Iceborne esetében is, a megszokottól ezúttal csak a címmel tértünk el, nem egy Ultimate verzió érkezett, hanem a jeges témára reflektál az új felütés.
Persze csak azért, mert a veterán Monster Hunter játékosok nem lepődtek meg a Capcom profizmusán, még érdemes megemlíteni itt a bevezetőben, hogy a lehető legprofibb munkát végezték el a japán cégnél. Az Iceborne legalább annyi új történetelemet, szörnyet és egyéb tartalmat hozott a World világába, mint amilyen masszív anyag volt az alapjáték. Az alapkoncepció nem változott, folytatódik a gyűjtögetés, a nyomolvasás, s ha eljutottunk oda, ahova azok a bizonyos nyomok vezetnek, kezdődhet a vadászat!
Érdekes, hogy a "kutatás" (research) keretein belül mennyi mindent megengednek maguknak hőseink. A történet szerint egy új Elder Dragon zavarja meg a stabilizált vidékünk ökoszisztémáját, ezt kivizsgálván pedig elkezdjük követni a vonuló Legiana rajt, hogy kiderüljön, pontosan mi a probléma. Így jutunk el az új szigetre, ami egyébként egy havas-jeges paradicsomnak felel meg. Az addig békében élő, ámde újonnan felzaklatott hatalmas dögöket pedig a kutatás oltárán áldozzuk fel körröl körre, ami azért ha belegondolunk, elég erős.
Akkor éreztem kicsit komikusnak a helyzetet, amikor megtaláljuk egy adott vidék ultraritka Elder Dragon fajtáját, a flottánk tudósai pedig arra kérnek minket, hogy ugyan nincs belőlük sok, sőt van, hogy egy darabot nem láttak addig, mi lenne, ha hazarángatnánk kiterítve, hogy bővíthessék a szörny enciklopédiát. Ha valakik, akkor a PETA aktivistái biztosan nem nyúzzák otthon a Monster Hunter szériát…
Új sziget, új szerkó
Egyértelműen a gear, vagyis a felszerelésünk kiépítése és fejlesztése a játék sava-borsa, így gondolom senki sem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy komoly energiákat öltek a fejlesztők ebbe a szegmensbe.
Már az új történetszál elején bemutatja nekünk a rendszer az új Layered Armor opciót, ami nem tesz mást, mint egy új kinézetet ad a karakterünknek. A páncélunk és a fegyverünk statisztikája marad az, amit összepakoltunk magunknak, annyi különbséggel, hogy a Layered Armor rendszernek köszönhetően akár Geraltként (The Witcher) is elindulhatunk szörnyeket püfölni.
Természetesen azoknak is kedveskedik a Capcom, akik az eredeti, extravagáns, szörnybőrből készült Gucci, vagy Louis Vuitton szettekben szeretne lavírozni a havas tájon. Minden új szörny rendelkezik különféle szettekkel, amikhez ebben az esetben is hozzárendeltek a fejlesztők egy halom Skillt, így biztosan mindenki meg fogja találni a magának leginkább tetsző, s a játékstílusához legjobban illő páncélzatot.
Csak a miheztartás végett: A Monster Hunter World végén, ha sikeresen kitoltuk a páncéljaink elemeit maxra, körülbelül 90 és 92 között ingázott egy darabka védelme. Az Iceborne bevezető, csukott szemmel is összegányolható szettjének darabkái alap szinten 114-et védenek. Ez a különbség egy High Rank és egy Master Rank páncélzat között.
Mindenki hajoljon meg a Mester előtt!
Ezzel az előző kitekintővel már le is lőttem egy poént, igen, a Monster Hunter Iceborne egy teljesen új nehézségi szintet, a Master Rankot is elhozta nekünk az új tájakkal, páncélokkal és szörnyekkel együtt.
A fegyvereink és a páncélunk fejlesztése elengedhetetlen, ha az új területre vágyunk, ugyanis tényleg érezhető a nehézségbeli ugrás. Az első egy-két dögöt biztosan a korábbi High Rank páncélomban vadásztam le, ami nem azért volt kínos, mert átrendezték az arcom, hanem azért, mert már-már végtelen ideig tartott. Csaptam, vágtam, ütöttem, haraptam őket, de az istenért sem akarták kilehelni a lelküket, cserébe a gyenge páncél szépen lassan megadta magát, elvégre ha ritkán is, de akkor hatalmasat csaptak rám az új szörnyek. A fejlesztés után lényegesen könnyebb dolgom volt, végre újból éreztem, hogy a képességeimen múlik egy vadászat hossza, nem pedig azon, hogy halálra untatom az adott lényt.
Az új ranghoz új tábor is dukál, az Iceborne-ban nagyon sok időt fogunk eltölteni Selianában, a flottánk által felhúzott kis vadászfaluban. Itt is megtalálható minden, amire szükségünk lehet, elküldhetünk expedícióra egy hajót, vagy a macskáinkat, hogy rajtunk kívül más is dolgozzon azért, hogy előrébb lendüljünk, itt is van konyha, amit ezúttal egy igazi mamma grande cica vezet, a kovácsmester is velünk tartott, hogy ellásson minket újabb tárgyakkal, sőt még egy melder nénike és egy meglehetősen furcsa mini játékkal szolgáló gőzgép is került a havas vidéki táborba. Ezeken felül én maximum a küldetéseket adó NPC karakterekkel beszéltem, s így is bőven el tudtam érni a célomat.
Hideg van és még meg is akarnak enni… Kell ennél több?
Azt hiszem Tom Marks írta az IGN-en publikált tesztjében, hogy "teljesen mindegy mit akarunk kezdeni az új szörnyekkel (páncélt, fegyvert készíteni belőlük, vagy csak átvergődni rajtuk), mindig érdemes megcsodálni a lényeket, mert lenyűgözőek". Ezzel pedig teljes mértékben egyet tudok érteni! A Monster Hunter World Iceborne, éppúgy ahogy az alapjáték, észveszejtően gyönyörű. Lenyűgöző, amit a fejlesztők a hó fizikájával csináltak, a környezet tényleg élőnek hat, sosem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi fog történni. Sőt, ha figyelmesek vagyunk, akkor bármit a saját hasznunkra fordíthatunk. (Például nekivezethetjük a szörnyet a barlang falának, a hatalmas rengés ekkor letöri a lelógó jégcsapokat, amik pedig megsebzik a szörnyet.)
Ahogy korábban is beszéltem már róla, az Iceborne-t sikerült rendesen megrakni anyaggal, így a szörnyek terén egyáltalán nem lehet hiányérzetünk. Olyannyira nem, hogy időközben a Capcom már bejelentette az első ingyenes tartalomfrissítést, aminek keretein belül megérkezik majd a Rajang is a levadászható szörnyetegek csoportjába. (A többi lényt inkább nem említem a tesztben, legyen csak meglepetés!)
A szörnyek esetében érdemes még megemlíteni, hogy bár bőven lesznek visszatérők az alapjátékból, a legtöbb esetben egy csavarral dobta fel mindezt a kiadó, egészen érdekes alfajai jelennek meg a már ismert lényeknek az új tájakon.
Egy stílusos vadásznál nincs is jobb
Az egyik legjobb döntése a fejlesztőknek az alap játékmenet frissítése volt. Azok, akik több száz órát öltek a Worldbe, is mehettek gyakorolni az arénába az Iceborne megjelenésekor, mert minden fegyvertípus kapott új mozdulatokat, kombinációkat, valamint érkezett egy új eszköz is, a Clutch Claw, ami meglehetősen gyorsan alapfelszereléssé nőtte ki magát.
Utóbbiról érdemes többet beszélni, ugyanis eddig még nem volt hasonló a Worldben, cserébe végtelenül hasznos. (Véleményem szerint néha túlzottan is erős…)
A Clutch Claw egy olyan tárgy, ami lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyos távolságból ráhúzzuk magunkat egy szörny testére. Nem összekeverendő a Mount (meglovagolás) mechanikával, bár tény, az animáció meglehetősen hasonlít. Ám ebben az esetben egy sokkal speciálisabb mechanikáról beszélünk, itt elvégezzük azt, amit el kell végeznünk és máris visszavonulót kell fújni, ugyanis komoly veszélybe kerülhetünk.
Az új karom képes egy szörny bizonyos testtájait meggyengíteni, ha ez összejön, az adott területen több sebzést szenved el a dög, sőt kevesebb az esély arra is, hogy lepattanjon róla a fegyverünk. A Clutch Claw-nak köszönhetően tudjuk elvégezni azt a manővert is, amiről már korábban írtam, ha jókor, jó helyen használjuk, könnyedén a falba vezethetjük a hatalmas lényeket. Ez sok esetben önmagában hatalmas segítség, ugyanis könnyedén rájuk tudunk csapni 1000 sebzést így, s nagy eséllyel a falba vezetés után még össze is roskadnak a lények, tehát ez a mechanika a legnagyobb jóindulattal is mocskosul erősnek számít. Már csak azért is, mert úgy is használhatjuk, hogy a fő fegyverünk éppen a kezünkben van!
Mikor elsőre belépünk az Iceborne világába, a játék fel fog kínálni egy gyakorló missziót, aminek keretein belül megtanít minket a Clutch Claw minden csínjára és bínjára. Érdemes ezt többször is teljesíteni, mert tényleg elengedhetetlen lesz a tárgy használata.
Lássuk az Arzurost!
A Monster Hunter World Iceborne egy brutálisan jó játék, ami a már egyébként is kiváló elődjét tovább tudta javítani és fejleszteni. Az új falu kialakítása sokkal jobb, mint a korábbié, szívesebben intézkedtem a teszt során a havas tájon, mint a World főhadiszállásán. Az új szörnyek lenyűgözőek, az új pálya pedig lélegzetelállító.
Az egyetlen negatívuma a játéknak még mindig a multiplayer. Ha sikerül egy szobába összekerülni a barátokkal, akkor zökkenőmentes a történet, ám ez nem minden esetben olyan egyszerű. Meglepő módon van, hogy egy ismerősünkkel egyik nap enged játszani a játék, a másikon pedig már nem. Jó lenne, ha a kapcsolatokkal kezdene valamit a Capcom, ez ugyanis néha tényleg kellemetlen tud lenni.
A Monster Hunter Iceborne egy közel tökéletes játék, a széria kedvelőinek erősen ajánlom, s értetlenül tárom szét a karom, hogy ha eddig még nem szerezték be. A laikusokat pedig arra kérem, hogy adjanak neki egy esélyt, nem hiszem, hogy nagyot tudnának vele bukni. Egyértelműen az év egyik legjobb játéka!
A játékot PlayStation 4-en, a Cenega Magyarországnak köszönhetően teszteltük.
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
