2010 és 2020 között rengeteg kiváló játék jelent meg, viszont csak néhányukból válik idővel klasszikus. Noha ilyen kis távlatból még nem lehet teljes bizonyossággal megítélni melyek válnak később ezekké a címekké, azért akad pár, amit ki tudunk emelni a többi közül. Most azokból a lineáris akciójátékokból válogattuk ki a legjobbakat, amik az elmúlt évtized legmeghatározóbb alkotásainak bizonyultak. Fontos, hogy a listán nem szerepelnek open-world játékok, így a Grant Theft Auto, vagy a Deus Ex ezért nem került fel ide, nekik meghagyunk egy másik listát.
Doom (2016)
Ugyan tudtuk előre, hogy 2016-ban megérkezik a klasszikus Doom újramelegítése, arra viszont nem számított senki, hogy ekkorát fog szólni. Úgy ránk rúgta az ajtót, hogy még mindig cseng a fülünk attól a hangos metáltól ami démonirtás közben dübörgött. Senki, de tényleg senki nem számított arra, hogy pontosan ugyanazt a Doom érzést hozza vissza, amit utoljára 1994-ben érezhettünk a Doom II: Hell on Earth nyúzása közben, és tette mindezt úgy, hogy közben képes volt megújulni is. A 2016-os Doom gyors, véres és kíméletlen, műfaja egyik legjobbja!
Last of Us (2013)
A Playstation 3 utolsó nagy címe, ami úgy vált kultikus alkotássá, hogy műfajában szinte semmi újdonsággal nem szolgált. Amennyire átlagos a játékmechanizmusa, annyira kiemelkedő a narratívája. Joel és Ellie karakteréhez és történetéhez foghatót csak elvétve találni nemcsak az elmúlt évtizedben, hanem a videojátékok történelmében egyáltalán. A Naughty Dog ezzel nem csak saját magának, hanem a történet orientált akció-kaland játékoknak is felállított egy új mércét.
Halo: Reach (2010)
Az utolsó Bungie által készített Halo epizód sokak szerint a legjobb a sorozatban. A játék során több emlékezetes karaktert megismerünk, akiknek tragikus története még azokat is megérintette, akik csak elvétve találkoztak a Master Chief által fémjelzett sci-fi-vel. A Bungie bizonyította, hogy van még bennük erő a revízióhoz; 2001-ben ők voltak, akik a Halo első részével megmutatták, hogyan lehet egy zseniális belső nézetes akciójátékot készíteni konzolra, ami aztán akkora átütő erejűnek bizonyult, hogy hatással volt az egész zsánerre. Ugyanezt a lendületet örökölte meg a Reach is, ami játékmenetében és történetmesélésben mutatott egy új irányt a lövöldéknek. A Halo: Reach idén került be a Halo: The Master Chief Collection-be, így a felújított változata akár PC-n is játszható.
Bioshock Infinite (2013)
Ugyan a Bioshock harmadik és egyben záróepizódja önmagában nem a sorozat legjobb darabja, de egy olyan példamutató munka, amihez foghatót lövöldékben ritkán tapasztalhatunk. A System Shock szellemi örökösének tökélyre fejlesztett etapja úgy vált a zsánere legjobbjává, hogy közben új életet is lehelt belé. A játék során alkalmunk lesz megismerkedni a videojáték történelem egyik legbájosabb és legszerethetőbb karakterével, Elizabeth-el, akinek számos olyan emlékezetes pillanatot köszönhetünk, amik miatt megkerülhetetlen alkotássá vált a Bioshock Infitine.
Max Payne 3 (2012)
Max története 2001-ben kezdődött a Remedy gondozásában, akik két évvel később minden idők egyik legjobb folytatását hozták el a Max Payne 2-vel. A harmadik epizódot már a jogörökös Rockstar Games szállította, akik a korábbi sötét, klasszikus noire-al szakítva a “színes szagos” brazil erdőségekbe költöztette Max-et. A játék védjegyének számító időlassításos akció és hangulat valami fantasztikusan működött itt is, mideközben volt ideje bizonyítani azoknak a rajongóknak, akik attól féltek (bevallom köztük én is), hogy a játék esszenciája a Remedy-vel együtt tűnik majd el. Hála a Rockstar-nak nem így történt, és az egyik legjobb noire akciójátékot köszönthetjük a Max Payne 3-ban, amit vétek lenne kihagyni.
Metro: Last Light (2013)
Az ukrán 4A Games a Metro 2033-al bizonyította, hogy kis költségvetésből is lehet nagyszerű játékot készíteni. Az első játék alapanyagaként szolgáló könyv időközben kapott egy folytatást, a Metro 2034-et, a fejlesztők viszont úgy döntöttek – mindenki legnagyobb örömére -, hogy ezzel szakítva inkább saját ötleteik alapján görgetik tovább Artyom történetét: ebből lett a Last Light. A fantasztikus sztorihoz egy rendkívüli atmoszférát társítottak, ami olyan poszt-apokaliptikus élményt adott, ami miatt abszolút megérdemelt helye van a legfontosabb akciójátékok között.
God of War (2018)
A Santa Monica csapata nem elégedett meg a biztossal és az alapjaitól újította meg a God of War-t. A játék hasonlóan a Last of Us-hoz és a Bioshock Infinit-hez, egy kétfőszereplős karakterdráma, aminek fókuszában Kratos és fia Arteus kapcsolata áll. A GoW sem találta fel a spanyolviaszt, viszont olyan szinten tökéletesítette az akciójátékok műfaját, hogy közben egy új minőségi mércét is állított azoknak. Mind technikailag mind dramaturgiailag az évtized egyik legjobbja.
Uncharted 3 (2011)
Az Uncharted sorozat az elmúlt évtizedben két epizódot is megélt és ezek közül egyértelműen a harmadik számozott rész kerül ki győztesen. Ugyan Drake negyedik kalandja sem lett rossz, mégis széria egyik leggyengébbike. Az Uncharted 3: Drake’s Deception viszont számos máig felidézhető momentummal gazdagított minket, illetve neki köszönhetjük azt a fajta akció-kalandjáték megújulást, amit a Tomb Raider hosszú évek alatt sem volt képes elhozni, sőt, még maga Lara is ennek a formulának köszönheti legújabb kalandjait.
Bloodborne (2015)
A From Software a metroidvania alapjaiból kiindulva a Demon’s Souls-al megteremtett egy új zsánert, a souls-like-ot. A csapat ontja is magából a jobbnál jobb címeket, legutóbbi játékukat, a Sekiro-t meg is választották az év legjobbjának, viszont karrierjük eddigi csúcsát talán a Bloodborne jelentette. Ebben a játékban teljesedett ki minden, amit a From Software-es srácok tudnak és ismét egy olyan világot teremtettek, ahova annak ellenére akar visszatérni mindenki, hogy közben rendkívüli nehézség elé állít mindenkit. Az eddigi munkásságuk legjobbja, amiben összeérik minden, ami miatt milliók rajonganak értük és játékaikért.
Bayonetta 2 (2014)
A Bayonetta nagyszájú boszorkányáról igen nehéz írni. Színes, csillogó, elképesztően laza és rendkívül gyors harcrendszerrel megáldott Devil May Cry klónnak tűnhet, de a látszat bizony csal. Ennél őrültebb, hangulatosabb és szórakoztatóbb hack and slash címmel aligha találkozni, úgy egyáltalán. A játék egyébként nemrég megjelent Nintendo Switchre is, így jobb minőségben lehet pótolni vagy újra játszani.
Hotline Miami (2012)
Egy kis csapat ismét bizonyította, hogy nem kell sem nagy büdzsé ahhoz, hogy emlékezeteset lehessen alkotni. A shoot’em up műfajában igen nehéz újat mutatni, a fejlesztőknek viszont sikerült egy olyan brutális és szórakoztató címmel előállniuk, amihez fogható azóta sem készült a műfajban. A pixelgrafikával megáldott játéknak abszolút megérdemelt helye van az évtized játékai között.
Battlefield Bad Company 2 (2010)
A Battlefield játékok máig visszasírt spinoff-ja ez, ami egy olyan csapatot adott az FPS-ekért rajongók számára, akiket bármikor újra üdvözölnénk a palettán. A történet felejthetőségéért teljesen kárpótoltak a karakterek, akik szinte szó szerint éltek és lélegeztek a játékban. A Frostbite motor itt mutatta meg először, hogy milyen erő is rejlik benne, a DICE ezt örökítette át és fejlesztette tovább az összes többi játékába. Kár, hogy a belső nézetes akciójátékokban hasonló zsenialitással megírt karaktereket csak a Halo: Reach-ben kaptunk. Sajnos a két játék megjelenése óta eltelt már tíz év.
Alan Wake (2010)
Sokan megfeledkeznek a Remedy mesterművéről, ami nem véletlen; a fejlesztést még a 2000-es évek derekán kezdték el, a játékot 2005-ben mutatták be, akkor még open-world címként, viszont annyira ambiciózusnak bizonyult, hogy először még csak eltolták, aztán pedig eltörölték a megjelenését, mondván több időre lesz szükségük lefejleszteni. A játék ambiciózus voltát a további fejlesztések során feláldozták a történetvezetés oltárán, aminek eredménye egy teljesen lineáris és repetitív, ámde fantasztikus miliővel és karakterekkel bíró mestermű lett. Ugyanebből a fajta atmoszferikus történetmesélésből két címük is megjelent azóta: a Quantum Break és a Control, mégis az Alan Wake-et érzem ezek közül a legfontosabbnak.
Hellblade: Senua’s Sacrifice (2017)
Ismét egy kis költségvetésű játék, ami bizonyított. A Ninja Theory remekében egy pszichózisban szenvedő kelta lány, Senua útját követhetjük végig, ami olyan szinten mar az ember lelkébe, hogy nehezen ocsúdik fel belőle. A Hellblade sem újította meg a stílust, viszont akkora lelke van, ami mellett senki sem mehet el szó nélkül. A pszichózist pszichológusok segítségével ültették a játékba, amit erősen ajánlott fülhallgatóval végigjátszani. Zseniális, gyönyörű, zsigerien ható és rendkívüli minőséget képviselő játék a Hellblade.
Véleményem szerint ezek azok a lineáris akciójátékok, amik megkerülhetetlenek az elmúlt tíz év videojátékos felhozatalában. Mindegyik olyan minőséget képvisel, ami miatt joggal emelhetjük őket az évtized és akár stílusuk csúcsára.
Te mit gondolsz? Lefelejtettünk valamit? Neked mik voltak a legmeghatározóbb élményeid?
Szalagkép: www.dualshockers.com
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
