A társasjátékok, ugyanúgy, ahogy minden játék, jelentős részben arról szólnak, hogy kiszakadj a világodból, olyan képességekre szert téve, melyeket a valóságodban nehezen vagy egyáltalán nem tudnál megszerezni.

Legyen az a határtalan világegyetem (merthogy egyre valószínűbb, hogy végtelennek nem nevezhetjük, csak határtalannak) valamelyik zugában bonyolódó űrkolonizálás vagy éppen egy különleges pillangófaj kontinentális útjának, vagy éppen magának az életnek, egy tetszőlegesen választott életnek a menedzselése.

A Gémklub most bejelentett hazai adaptációja, az Origami ennek a metszetnek az alsó vonalát érinti, ami még messzebb van attól az elvágyódástól, melyet alighanem a legtöbb játékos keres. (Nem véletlen az űrös és a fantasys játékok dominanciája a modern társasjátékok között, legalábbis a Kickstarteren.) Ugyanis ezzel úgy lehetünk az origami mesterei, hogy nem kell hozzá kézügyesség, se kitartás, se alázat, csak pár ezer forint (a bejelentés nem szólt róla, hogy mennyibe fog kerülni), hogy megvedd, meg az idő, amit rászánsz.

A nyár elejére ígért megjelenés dobozában az origamifigurák, állatok a kártyákon lesznek, és pontot érnek, különleges akciókat adnak, melyből kikeveredik egy, a “gémerebb” társasosoknak is megfelelő/elfogadható mélységű taktikai játék – legalábbis annyira, hogy a családjával hajlandó legyen leülni vele játszani. Aztán a cukiságukkal együtt is a háromszögekből való felépülés miatt mérnöki hatású origamiállatok a kártyákon úgyis meggyőzik, hogy jó döntés volt.

Egy másik várva várt játék:

Jön a partijáték, amit még a Cannes-i Filmfesztiválon is teszteltek