A következő generáció játékai biztosan drágábbak lesznek, a Take Two elnöke viszont már most belecsap a lecsóba!
Már egy ideje folyik a diskurzus arról, fognak-e drágulni a játékok és ha igen, akkor vajon mikor. A játékok bolti árának növekedése most már egészen biztosan a következő konzolgenerációval érkezik el, ami így az eddigi 20.000 forintos átlagárról 25.000 forintra fog emelkedni. Mindezt a játékok fejlesztési költségének emelkedésével támasszák alá, amihez persze hozzáteszik azt a szimpátiakeltő tényt is, hogy most ugyanannyiba kóstál egy újonnan megjelenő AAA játék mint 10 évvel ezelőtt.
Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azóta a játékosbázis is jócskán megnövekedett, ami a korábbiaknál több vásárlót jelent, sőt, a videojátékok köré egy óriási ipar is kiépült azóta, ami sokszor egészen megkérdőjelezhető módokon próbálja maximalizálni a várható profitot.
De ne is kerülgessük a forró kását: a videojáték ipar legmeghatározóbb (nyugati) alakjai, az Activision-Blizzard, a Ubisoft, az Electronic Arts és a Take Two nyilván nem lesz a saját pénztárcája ellensége, és a drágulás mellett fog protezsálni, függetlenül attól, hogy az indokolt-e, vagy sem. Most a Take Two vezetője, Strauss Zelnick amerikai üzletember nyilatkozott egy olyat, amitől sokak zsebében kinyílhat a bicska, de csak szépen sorjában!
A Take Two eddig az egyetlen kiadó, ami már idén megkezdi az emelést!
Zelnick szerint ugyanis a játékaik akár 70$-t is megérnének, már most! Persze megy az önpromó és miegymás, azt viszont el kell ismerni, hogy a hozzájuk tartozó Rockstar Games játékai valóban kiemelkedő minőséget képviselnek, olyat, amiről sokan csak álmodnak. Emellett viszont az is tény, hogy soha nem volt annyira gyér a nagyjából 10 stúdiót felölelő Rockstar felhozatala, mint amilyen a jelenlegi generációban volt (a GTA V-el együtt összesen 2 játékot adtak ki, míg az előző generációban 5+önálló kiegészítők). Hozzátenném, hogy a játékaik soha nem is voltak ilyen részletesek sem.
Egy két élű kard ez, mert míg az óriáskiadó többi játékához, vagy akár máséihoz hasonlítjuk azt is láthatjuk, hogy valóban vannak olyan alkotások, amiért a játékosok hajlandóak lennének többet fizetni, addig akadnak olyanok is, amik bizony most is pofátlanul túlárazottak.
Mert nekiállhatunk ám összehasonlítani a Red Dead Redemption 2-t az NBA sorozattal, vagy az EA példájával élve a Star Wars Jedi: Fallen Order-t a Fifával, de nem lenne megerőltető eldöntenem, hogy melyik esetben indokoltabb az emelés, ugyanis a sportjátékokat a jelenlegi áraikon is túlzóan és indokolatlanul drágának találom. Pedig Zelnick szerint a játékok ára azok minőségét bizonyítja és garantálja, ez a megállapítás viszont nem túl helytálló, és még a saját háza táján is sántikál kicsit (ugye Mafia remasterek?). A piac jelenleg nem tesz különbséget évente minimális különbséggel megjelenő, szinte újraskinezett és mikrotranzakciókkal teletömött sport és egyéb hasonló összefércelt licences játékok, illetve a több évig fejlesztett komplex élményt nyújtó érezhetően minőségi produktumok között.
Hármat találhatsz mije van a legtöbb óriáskiadónak!
Magas lóról integetve még a paraszt is lovagnak tűnhet, a videojátékfejlesztés AAA-s dicsősége pedig egy lengyel stúdió vállát nyomja. A CD Project Red olyan példát állít a nagyipari játékkészítés elé, ami a fiatalos-játékos CEO-ként díszelgő businessmaneket aligha fog bármikor is meghatni, pedig…
Igen furcsa, hogy pont az a kelet-közép európai stúdió nem beszél drágulásról, akik egy ideje a világ legminőségibb játékait szállítják, de még a videojátékfejlesztés történelmének egyik legambíciózusabb projektjének újgenerációs kiadását is kiegészítőstől-mindenestől ingyen hozzávágják az emberhez, ha az 20.000-ért már megvette a jelen generációra.
Ezzel szemben a Take Two a következő mikrotranzakcióval kitömött NBA játéka már biztosan drágábban fog érkezni, a Rockstar belépője az új generációra pedig a 7 éves Grand Theft Auto V-tel lesz, de nyakamat tenném arra, hogy a RDR2 is megkapja a maga feltupírozott portját. Mindeközben ontják magukból a megkérdőjelezhető minőségű remastereket (Mafia – Bioshock), és sportjátékokat (WWE – NBA). De hát a Take Two vezére szerint nincs mit tenni, ami elkerülhetetlen, az elkerülhetetlen.
A 2018-as God of War teljes fejlesztési költsége, valamivel többre rúgott, mint 100 millió dollár. A játék a megjelenése utáni első hónapban – tehát mikor teljes áron kínálták a boltok és a használt piac sem volt telve vele – 5 millió példányban talált gazdára. Ez 59.99$-os árral számolva 300 millió dolláros bevételt jelent, csak az első hónapban. 2019 májusára viszont már átlépte a 10 millió eladott példányszámot, mindezt úgy, hogy kizárólag PlayStation 4-re jelent meg. | A The Witcher 3 teljes fejlesztési költsége nagyjából 87 millió dollárnak felel meg, és eddigi pályafutása alatt körülbelül 28 millió kópia talált büszke gazdára. Ezt a leárazásokra való tekintettel nem 60, hanem 40 dolláros átlaggal számoltam, ami így valamivel több mint 1 milliárd dolláros bevételt jelentett a lengyel stúdiónak – nem véletlenül olyan hálásak. Ezekből természetesen lejönnek az egyéb kiadások, például az adó, a bevétel viszont így is óriásira rúg.
A fejlesztési büdzséket nézegetve viszont egy érdekes ténymegállapításra jutottam. A világ legdrágábban lefejlesztett játékai javarészt a 2010-es évek elejéből kerülnek ki, és a marketingre szánt összeg majdnem minden esetben megegyezett, vagy meghaladta az elkészítés összes kiadását. Ez azért is érdekes, mert ha a fejlesztési költségek valóban jócskán megemelkedtek, akkor logikusnak tűnhet az is, hogy a helyüket lassan 10 éve már azért át kellett volna vennie az újabbaknak, de ez valamiért még várat magára.
Tényleg ennyire lehúznak minket?
A legtöbb AAA címet szállító stúdió sajnos igen. A cégek élén üzletemberek állnak, akik számára a profit sokkal előrébb való, mint a valódi kreativitás és a játékosok kiszolgálása. Így játékaikban egyre másra jelennek meg a sokszor teljesen indokolatlan mikrotranzakciók, a csupán pénztárcafosztogató szerepet betöltő túlárazott DLC-k, miközben egyre nagyobb bevételek mellett arról beszélnek – a Take Two fejeseivel az élen -, hogy milyen rossz az, hogy sok-sok éve nem nőttek a játékok árai – ami sok tényező mellett féligazság csupán. Ez egy szűkebb, vagy szűkülő tendenciát mutató piac mellett mint amilyen a 2000-es években is volt, egy abszolút megérthető és elfogadható indoklás lenne, de azok az idők nemhogy elmúltak, de a videojáték biznisz mára kinőtte szubkulturális voltát, és jelenleg a világ egyik, ha nem a legjövedelmezőbb szórakoztatóipari ágazata lett, ami évente több bevételt tudhat magáénak, mint amennyit a film és a zeneipar együttvéve.
A videojátékos ipar tehát egyre csak növekszik, de a játékárak ennek ellenére is drágulni fognak, de ne felejtsük azt se, hogy nekünk mint fogyasztóknak is lehetnek elvárásaink a kiadókkal szemben, és mi a pénztárcánkkal adjuk le a szavazatunkat. Ha valóban minőségi termékekről van szó, akkor ne csak félkész játékokat tessék kiadni “day one” patchek tucatjaival, hanem tessék ellesni a CD Project Red-től pár tisztes fogást amellett, hogy nem próbálnak meg lehúzni minket a játékokba épített mikrotranzakciós rendszerükkel, egy kiegészítő tartalom pedig minimum legyen olyan, mint a The Witcher 3 bármelyike.
Ha ezt sikerül betartani, azt hiszem a játékosok sokkal szívesebben fognak kiadni egy játékért lassan 30.000 forintot is, ellenkező esetben viszont a használt kereskedelem reneszánszát fogja élni, továbbá olyan szolgáltatások felé fogja terelni a felhasználókat mint amilyen az Xbox Game Pass, ami nem pont arra ösztönöz, hogy vásároljunk premierkor. A magyar játékosok pénztárcáját pedig Európa legmagasabb adója is csak könnyíteni tudja…
Megérkezett a géming jövője: mától játszhatunk az Xboxos játékokkal a telefonunkról is!
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
