HK Gaming Mira-M & Naos-M teszt: újabb két pehelysúlyú versenyző!

Rögtön két egeret is teszteltünk a Magyarországon kevésbé ismert cégtől.

Az alábbi teszt egy kicsit különlegesebb lesz a megszokottnál, hiszen egyszerre két egeret tesztelünk a gyártótól. Mivel azonos gyártóról beszélünk és körülbelül azonos árkategóriáról, így rengeteg hasonlóságra számíthatunk. Persze ahol kell, ott majd kiemeljük a különbségeket is. A hazánkban nem túl ismert HK Gaming két pehelysúlyú egerét vesszük górcső alá, a Naos-M és Mira-M modelleket a szokásos szempontok alapján.

A csomagolás/doboz és a nyers adatok

A HK Gaming maradt a szokásos csomagolási formánál, így egy papírdobozon belül találjuk meg az egereket. Az egereken egy átlátszó plasztik védő is van, így garantáltan sérülésmentesen jutnak el hozzánk a rágcsálók. A cég az eddig tapasztalt “kötelező” tartozékok mellett gripeket is ad az egérhez, melyek jobb/kevésbé csúszós fogást biztosíthatnak a felhasználóknak, ha felragasztják azokat.

A doboz tartalma megegyezik az egereknél:

• Naos-M vagy Mira-M egér
• Használati utasítás
• Ajándék talpak és gripek

Külalak, gombok

Itt térnek el leginkább az egerek, így teljesen külön szekcióba is szedjük ezt a részt. Ami közös mindkettőben, hogy szimmetrikusak és természetesen a szokásos méhsejt-mintázatú lyukacsos designt is megfigyelhetjük mindkét modellen a könnyű súly érdekében.

A Naos-M formáját leginkább a Zowie S2-höz lehetne hasonlítani. A méret inkább a közepes/kisebb kezű játékosoknak kedvez ezúttal. Meglepő módon számomra is meglehetősen kényelmes volt a használat során, pedig az átlagnál nagyobb a tenyerem. Az egéren 7 gombot találunk, ötöt a szokásos helyen, kettőt pedig az egér alján. Az alsó gombokkal a CPI/DPI fokozatokat és az RGB-t vezérelhetjük. RGB-ből szerencsére kapunk rendesen, a görgő mellett két oldalsó RGB csík is végigfut az egér oldalán.

A Mira-M egy fokkal visszafogottabb, Model O – GPW keverékre hajazó designt kapott. Az egér pár milliméterrel hosszabb is a másik tesztelt modellnél, így nagyobb tenyérrel rendelkező játékosok bátrabban választhatják majd. Az egéren 6 gombot találunk, az öt kötelező gomb mellett a görgő alatt egy CPI/DPI váltó gombocskát találunk. Az RGB sem annyira hangsúlyos a Mira-M-nél, itt csak a görgő világít 16 millió színben.

Az összeszerelési minőségre nem lehet panasz egyik egérnél sem, bár a Mira-M bal oldala a teszt elején hajlamos volt némi “nyikorgásra”. Szerencsére egy szétszedés-összeszerelés megoldotta, és a külföldi tesztek alapján sem jellemző rá ez a viselkedés, ám emellett azért nem mehettünk el szó nélkül.

A görgő mindkét egérnél kellemesnek bizonyult, megfelelően lehetett érezni a fokozatokat is. A főgombok alatt mindkét egérnél Omron kapcsolók találhatóak (20M (20 millió kattintásra hitelesített) a Naos-M-nél és 50M a Mira-M-nél), így ezekre sem lehet panasz. Személyesen nekem a Naos-M alatti kapcsolók egy fokkal jobban bejöttek, valahogy feszesebbnek éreztem őket a kattintásnál, de ez teljesen egyéni preferencia.

Talpak tekintetében mindkét egér PTFE teflon talpakkal operál. A Mira-M alján négyet találunk meg ezekből 2-2 felállásban, míg a Naos-M-nél igazi Zowie-s időket idéző 2 hatalmas talp sorakozik. A minőségükre nem lehet panasz, csúsznak ahogy kell!

A szenzor

Az egérben található szenzorokról túl sokat nem érdemes beszélnünk, hiszen a sokat bizonyított Pixart 3360-at pakolta mindkettő egérbe a HK Gaming, ezt 200 és 12000 DPI/CPI között szabadon állíthatjuk. A várakozásoknak megfelelően semmilyen hibát nem tapasztaltunk a teszt során, legyen szó egy-egy keményebb Valorant Operator rántásról vagy épp egy intenzív Fortnite build fightról. A szenzort a többi 3360/3366 variánshoz hasonlóan érdemes ~1800 CPI alatt használni kompetitív körülmények között a megnövő jitter és a nem kívánt smoothing / input lag elkerülése érdekében. A polling rate is rendben volt minkét egér esetében, az ígért 1000 Hz szépen látszódik a lenti grafikonokon:

A kábel

Ennél a résznél is csak magunkat tudjuk idézni, itt is hozta az elvárt szintet mindkét egér. A manapság elterjedt paracordhoz hasonló kábellel csatlakoztathatjuk a perifériákat a számítógépünkhöz. A paracordos megoldás lényege, hogy a kábel gumiburkolat (vagy gumi+szövet) helyett csak egy puhább szövetborítást kap, így a merevsége, illetve súlya fényéveket javul és kevésbé zavar minket a mindennapi használat során. Ez a gyári megoldás tökéletesen elegendő a felhasználók jelentős részének, főleg ha mellé pakolunk még egy mouse bungee-t is.

A szoftver

Természetesen mindkét egérhez elérhető szoftver. Sajnos nem hozta őket egy univerzális program alá a gyártó, így külön-külön kellett letöltenünk mindkét egérhez.  Az alkalmazásokat a gyártó oldalán hamar megtalálhattuk, gyorsan települtek és szerencsére a programsebességgel sem voltak problémák. Az alábbi dolgokat állíthatjuk a szoftverben:

• Állíthatjuk a gombok funkcióit
• Állíthatjuk a DPI/CPI lépések színét, értékeit
• Természetesen az RGB világítás típusát, színét és erősségét is
• Illetve a polling rate, LOD beállításokat is itt találjuk
• FONTOS: A Mira-M szoftvere valamiért bekapcsolja az “enable pointer precision/ rámutatás pontosságának javítását” funkciót alapból. Ezt ajánlatos kikapcsolni, hiszen bekapcsolt állapotban a Windows szoftveresen próbálja javítani a célzásunk pontosságát egérgyorsítás bekapcsolásával, amit mi nem nagyon szeretnénk.

Összegzés

• Pozitív tulajdonságok:
  • Kiváló anyaghasználat
  • Naos-M: Masszív felépítés
  • Tökéletes szenzor
  • Pehelykönnyű súly
  • Ajándék talpak és grip matricák a csomagban
  • Kellően rugalmas “paracord” kábel
  • Szoftver, melyben rengeteg tulajdonságát testre szabhatjuk az egereknek
  • Mira-M: Már 49 euróért is elcsíphetjük, így elég kellemes az árszabása
• Negatív tulajdonságok:
  • Mira-M: Itt sajnos egy apróbb hibába ütköztünk a felépítést illetően, de alapvetően ezzel sincsenek bajok, nem jellemző a szériára
  • Mira-M: Az oldalán is lyukak vannak (például a Model O-val ellentétben), ez néhány felhasználót zavarhat, de grippel ezt is orvosolhatjuk
  • Naos-M: Az egér ára (~65 euró, 24000 HUF), egy kevésbé ismeretlen gyártótól soknak tűnhet, teljesen érthető, ha valaki ennyiért inkább egy jóval ismertebb márka típusát választja

(Amelyik pontnál nem szerepel külön az adott modell neve, ott természetesen mindkettő egérre vonatkozik az adott állítás.)

Alapvetően ismét nem kellett csalódnunk az egerekben, mindkét egér kiváló szenzorral és viszonylag korrekt anyagminőséggel/felépítéssel rendelkeznek. Egyértelműen a Naos-M jobb ezekben, de ez meg is látszik az árcédulán. A Mira-M hozta a kötelezőt, míg a Naos-M meglehetősen pozitív csalódás volt számomra. Az egereket a gyártó weboldaláról, vagy Amazonról szerezhetjük be.

Naos-M: Kifejezetten ajánlott modell lehet, főleg ha szeretünk ismerkedni kevésbé populáris gyártók termékeivel is. Tízből 9 pontot érdemel a megítélésünk szerint.

Mira-M: Olcsóbb alternatívaként ez is bármikor szóba jöhet, ám ebből a formából sokkal több hasonló tudású egereket találunk akár a külföldi, akár magyar piacon. Tízből 7,5 pontot érdemel, jó egér, ahhoz nem fér kétség, de semmi újat sem tudott mutatni.