Nem csak a piaci helyzete romlott a CD Projekt Red-nek, de játékosok milliói ábrándultak ki belőlük...
Velünk együtt az egész világ messiásként várta a Cyberpunk 2077-et, ami 8 évnyi fejlesztés után végül egy hete meg is jelent. Az elvárások már-már olyan órásira voltak tornázva, hogy kisebb csoda kellett volna annak megugrásához, de hát a CD Projekt Red-ről van szó – gondolhattuk, hát kinek, ha nem nekik sikerülne mindez?
Aztán jött a feketeleves!
A játék mondhatni hasonló állapotban jelent meg, mint 5 évvel ezelőtt ugyanennek a stúdiónak egy másik gigantikus alkotása, a The Wither 3, amely azóta nemhogy videojátékos referencia, hanem az egyik legnagyobb játékipari sikertörténet lett. Képregények tucatjai, Netflix sorozat, elapadhatatlan eladások, a könyvsorozat és az addig ismeretlen író népszerűvé, világhírűvé válása – ez mind a játéksorozat harmadik iterációjából nőtte ki magát. Ha a történet tulajdonképpen ugyanaz, akkor most mégis mi történhetett?
Nos, gondolom mindenki jól ismeri a “Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” közmondásunkat, ami ebben az esetben hatványozottan megállja a helyét. Hiába előzte meg két játék is a Wild Hunt-ot, a Vaják kalandja túlzottan nem volt népszerűnek mondható. Sőt, a harmadik epizód megjelenésekor egy bizonyos rétegen belül kevesen neveztek be rá, majd miután kijavították a hibák java részét a gémersajtó a hirtelen beinduló marketinggépezettel együtt kapta fel, kikiáltva a The Witcher 3-mat a valaha készült egyik legjobb játéknak – hozzáteszem abszolút megérdemelten. Ezután persze a siker sem maradt el, amit a CDPR már tűkön és egy csomó eladatlan merch-en üldögélve várt.
A két történet között egyetlen szignifikáns különbség azonban van. A The Witcher 3 megjelent, és csak hónapokkal, vagy talán egy évvel azután indult be a marketing és a merchandising gépezet, míg a Cyberpunk esetében ez a folyamat teljesen megcserélődött: jöttek a remek merch-ek – pólók, táskák, sapkák, könyv, bejelentették a Netflix sorozatot, képregényt osztogattak stb. – és csak ezután jelent meg a játék, méghozzá erősen vitatható állapotban.
A Cyberpunk 2077 mint játék valóban – szinte – mindent betartott, amit ígért, igaz, a mesterségesen, aztán organikusan még tovább evolválódó hype megugrásához már az sem volt elég.
A Szarka jelen helyzetben nem a fejlesztők voltak, hanem a mögöttük álló tőkések, befektetők, akik gyaníthatóan mit sem értenek a videojáték fejlesztéshez, de még a videojátékos közönséget is egy nagy masszaként értelmezik. Ez lehet az oka annak, hogy a stúdió vezetőjének, Adam Kicinskinek olyan mondatokkal kellett kiállnia, amivel konkrétan a játékosok arcába hazudott csak azért, hogy a tőzsdei árfolyamesés után maximalizálják a várható profitot.
A játékfejlesztésben azért már kellően járatos vezető ugyanis azt találta mondani, hogy a Cyberpunk meglepően jól fut a régi konzolokon, igaz azokat a megjelenés napjáig feltűnően rejtegették, egyetlen árva képkockát sem láthattunk belőle.
Kegyetlen érzés, mikor kiderül, hogy életed szerelme, akiben vakon bíztál átvert, hazudott neked és csak a pénzedre utazott. Ki kell ábrándítsak mindenkit; a CD Projekt Red egy lengyel állam által is komolyan megtámogatott, piaci alapon működő tőzsdei részvényekkel is rendelkező profitorientált vállalat, akik adhatnak bármennyi extrát a játék mellé, a lényeg így is úgy is csak az lesz, hogy minél többen vegyék a portékájukat. Bizony, a The Witcher 3 óta ez a cég is felnőtt a videojátékipari sztenderekhez, így aligha csodálkozhatunk az ilyesfajta húzásokon.
És lehet mentegetőzni, visszatérítést is lehet ígérgetni, az elégtelenre vizsgázott kommunikációból megtanulhattuk, hogy csak a tettek rendelkeznek bizonyító erővel. A nyögvenyelős visszatérítés pedig nem pont azt bizonyítja, hogy a Cyberpunk Xbox One-os és PS4-es változata valaha is működőképes lesz, ha pedig mégis, akkor bizonyosan nem olyan lesz, mint amit a játékosoknak ígértek.
Persze lehet azzal a blődséggel is jönni, hogy számíthattunk arra, hogy a régi masinákon nem fog úgy futni, ami persze igaz is, de mikor a reklámok és a stúdió hivatalos kommunikációja is azt állítja, hogy 100%-osan működőképes és élvezhetően játszható lesz rajtuk, akkor oktalanság a játékosok naivságával mosdatni a céget, amelyik konkrétan átverte őket.
Van visszaút?
Előre nehéz megmondani, a Bioware például a következő Mass Effect bejelentésével sem mászott ki az Anthem ásta gödörből, és persze ott más a bukás oka, a legendás szerepjátékos csapat hasonlóan fűt-fát megígért, melyekből később alig valósult meg bármi is. A CD Projekt Red mindenesetre elég eltökéltnek tűnik, kiszivárgott belsős meetingek alapján pedig a fejlesztők komolyabban is az asztalra csaphattak a befektetőkkel szemben, megmondták ugyanis,
hogy teljesen irreleváns költségekről beszélni, ha a CDPR sok év alatt felépített reputációjának visszaszerzéséről van szó.
Visszaút tehát van, ahhoz viszont komoly anyagi ráfordítás szükségeltetik, amiben nem teljesen vagyok biztos, hogy meg fognak kapni. A játék állapotának javítása a minimum, ezen felül viszont – ha valóban kárpótolni szeretnék a játékosokat – komoly tartalmi bővülést is fel kell mutatni majd, méghozzá teljesen ingyenesen. Ez viszont egészen nagy anyagi mínuszt jelentene, amit a jelenlegi gazdasági helyzetben nem biztos, hogy érdemes vállalni.
A CD Projekt Red múltjából kiindulva a nyakamat tenném rá, hogy hamarosan minden platformon kellőképp kikupálják a Cyberpunk-ot, abban viszont már nem vagyok olyan biztos, hogy a játékosok rohannak majd ezután újra megvásárolni, miután visszavitték a konzolboltba vagy visszakapták a pénzüket valamelyik digitális shop-ban.
Mert itt ugye már nem arról beszélünk, hogy jóvá teszik-e a hibát, hanem hogy vissza tudják-e szerezni az elvesztett játékosokat. Erre pedig ezidáig nincsen példa… A No Man’s Sky megpróbálta, remek játék is lett végül és a csapat kitartása tiszteletre méltó, de a játékosok a botrányt követően nem igazán özönlenek vissza.
Mindezek után személy szerint csak azt tudom remélni, hogy a CD Projekt Red a következő játékával már nem követné el ugyanezeket a hibákat, és tovább folytatják a videojátékiparban ezelőtt mutatott példás játékos-központúságot. A múlt hibáit ugyanis már aligha tudják kijavítani, ellenben tanulhatnak belőle, amire szintén ritkán láthatunk példát a profitorientált játékos iparban.
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
