És a vélemények szerint játszani sem rossz vele, sőt.

A Barakka a Vagabund Kiadó alapítójának, Szöllősi Péternek már a tizedik játéka – már ha a nyolcadik Chachapoya A Yapalocté-expedíció című kiegészítőjét is külön játéknak vesszük -, és ez is, akárcsak a Chachapoya, gyönyörű. Pontosabban ez gyönyörű, a Chachapoya pedig “csak” nagyon jól néz ki.

Amellett, hogy jól mutatnak, mindkettő hitelesen hozza a játék kerete által adott világ egzotikumát: előbbi az amerikai indiánokét, utóbbi pedig az arab világét és Közép-Ázsiáét. Maga az alkotó egyébként ezt a dizájnt csajosnak gondolja: “A grafikával elsősorban a hölgyeknek próbáltam kedvezni. Fiúknak, férfiaknak: a játék kitűnően alkalmas arra, hogy a bevond a párodat a társasjátékozás világába!”

A Qubitnek és Merse Előd Gáspárnak (aki ismert társasjáték-újságíró és nem mellesleg annak a Társasjáték-fejlesztők Klubjának is kvázi vezetője, melynek már két alkalmát is felvettük és közzétettük a Youtube-csatornánkon; a kicktesteres Pásztor Balázs előadását a tesztelésről itt találod, a gyerekjátékos kerekasztalt pedig itt) szeptemberben adott interjújában még úgy fogalmazott, hogy “talán még ebben az évben jön a Barakka” – ez végül összejött, december közepétől rendelhető a játék.

Ami egy rövid, negyedóra alatt lejátszható kártyajáték, melyben a memóriának is komoly szerep jut. Túl nagy bulit azért nem érdemes köré szervezni (amúgy is csak 10 főset lehetne legföljebb, a járványügyi korlátozások miatt), mert mindössze ketten lehet vele játszani; vagy egyedül, mert van ám szólómód is. Az alapdobozban pedig a két promópakk mellett több játékmód is lapul, ami meglehetősen kiterjeszti az újrajátszhatóságot – és ez egy 77 lapos (és 14 tokenes) kártyajátéknál nem kis fegyvertény.

Mivel nagyjából a megjelenése előtt lezárult, a Barakka ennél a díjnál nem rúghatott labdába:

A JEM szerint a legjobb gamer-társasjáték idén a Brass: Birmingham