2020 leghitványabb játékai, melyeket jobb minél messze elkerülni!
Az idei év sok tekintetben emlékezetes marad a videojátékiparban. A koronavírus-járvány nyomán hozott majd globális méretű intézkedések miatt az elérhető piac alig pár hét leforgása alatt az addigi sokszorosára nőtt, melynek köszönhetően a játékeladások az egekbe ugrottak. Még szerencse, hogy 2020-ban számos klasszikust is üdvözölhettünk a többségében remek játékos palettán, de sajnos még ezek sem voltak képesek megmenteni minket azoktól az alkotásoktól, melyeket jobb nagyon messziről és hatalmas ívben elkerülni.
Mielőtt – egy másik cikkben – fejest ugranánk a legjobb alkotásokba gyorsan vegyük át, hogy melyek voltak az idei év legrosszabb játékai a Metacritic kritikai értékelései alapján, amiket valószínűleg senki sem kívánna sem a saját, de még az ellensége karácsonyfája alá sem.
Tiny Racer – 29%
Noha előzetesen jó kis budget-verseny mókázásnak tűnhet a többé-kevésbé Re-Volt-ot idéző játékautós Tiny Racer, aligha találnánk 2020-ban nála rosszabb produktumot. A játék szerencsére csak Nintendo Switch-re és Androidra jelent meg, így sokaknak legalább emiatt kimaradt, akiknek viszont nem, azok első kézből tapasztalhatták meg az elképesztően frusztráló játékmenetét, ami nem csak 2020-ban, de 2010-ben is roppant kevésnek bizonyult volna.
XIII Remake – 32%
2003-ban (és utána is) sokaknak könnyen kimaradhatott a máig egyik leghangulatosabb és legjobb FPS, az összeesküvés elméletekkel jócskán tarkított XIII. A játék annak idején számára igen rossz időszakban jelent meg, ugyanis akkortájt debütált a Call of Duty első része, a Max Payne 2, a Rainbow Six 3: Raven Shield, a Prince of Persia: The Sand of Time, a Deus Ex: Invisible War, a Silent Hill 3, a Manhunt, a Medal of Honor: Rising Sun és sok egyéb, mára klasszikussá vált alkotás. A XIII hiába zsánere egyik legjobbja, nem lett belőle siker, na de majd a Remake – gondolhattuk, de sajnos nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Az XIII Remake olyan pocsékra sikerült, hogy a kiadó és a stúdió egyaránt bocsánatot kért érte, majd teljes visszavonulót fújtak. Ha be akarjátok pótolni, akkor semmiképp se ezt vegyétek elő!
Dawn of Fear – 33%
A Dawn of Fear a 90-es évek horrorjátékai, azokon belül is a klasszikus Resident Evil és az Alone in the Dark előtti főhajtásnak indult, a végeredményt viszont valószínűleg senki nem köszöni meg. Jelen esetben nem a nagyszerűen sikerült ijesztgetései miatt pakoljuk tele a nadrágot, sokkal inkább a játék alapvető kivitelezése miatt, ami tulajdonképpen már alapjaiban hibádzik. Rossz irányítás, teljesen idegőrlő játékmenet, mindezt pedig az alapot adó klasszikusokhoz képest is szegényes kivitelezésben.
Fast and Furious: Crossroads – 34%
Vin Disel főszereplésével már jó pár éve készült egy hasonló autós alkotás a Wheelman képében, azért kevesen fogadtak volna arra, hogy a Crossroads legalább hasonló minőséget meg fog ütni. Pedig minden esélye megvolt rá, hiszen a Project Cars és a Need for Speed: Shift fejlesztői dolgoztak rajta, méghozzá a remek autós játékairól fémjelezte Codemasters istállójában – de sajnos nem így lett. A Crossroads még csak közel sem lett egy élvezetes jó játék, de még az illő közepes szintet sem üti meg. Csúnya bukás, de legalább a filmektől nem nagyon üt el minőségben.
Arch of Alchemist – 36%
Egy újabb Nintendo Switch-es bukás, de ebben az esetben legalább már az előzetes alapján tudhattuk, hogy mire számítsunk. A fejlesztők nem voltak rest a kedvcsinálóban bemutatni a szörnyen unalmas és rosszul működő harcrendszert, a minimum 10 éve elavultnak számító grafikát, na de azok a frame dropok! Ha jól megnézitek már a játékmenetet bemutató videóban is láthatjuk, hogy alapvető technikai problémák vannak a játékkal, amit aztán sem a megjelenésre, sem azután nem javítottak ki. Mindezért pedig semmilyen formában nem is kárpótol, a játék úgy ahogy van szörnyű, szóval jobb is, ha nagyon messziről elkerülitek az Arch of Alchemist-et.
Remothered: Broken Porcelain – 39%
A Broken Porcelain a Remothered horror sorozat második darabjaként egészen remek mókának ígérkezett. Az előzetes is sokakat meggyőzhetett, hogy a Tormented Fathers után ismét jókat remeghetünk majd, ezúttal viszont nem sikerült az olasz Stormind Games-nek még megközelítőleg sem felérnie az első etaphoz. Pedig az alapfelütés egyáltalán nem lenne rossz, azt viszont teljesen elrontják az amúgy is sok helyütt vérző és foghíjas játékmenetet. Igazán kár érte, de a Broken Porcealin közel játszhatatlan, és sajnos nem éri meg végigszenvedni magad rajta. Kerüld!
Tamarin – 40%
A Tamarin talán a legékesebb példája annak, mikor egy fejlesztőcsapat teljesen elveszíti az alapvető koncepciót. Úgy tűnhet ugyanis, hogy ez a fura kis majomlény a gyerekek számára hozhat örömöt és kikapcsolódást, ami a játék bizonyos pontjain abszolút igaz is, másfelől viszont indokolatlanul átvált egészen brutális akcióba és erőszakba. Sajnos a megvalósítás is hasonlóan felemás: néhol egészen jól néz ki, másutt viszont sok-sok éves címek szintjét sem üti meg. Egyszerűn nincs kinek ajánlani, a felnőtteknek és a nagyobb gyerekeknek bugyuta, a kisebbeknek pedig kifejezetten erőszakos és nehéz.
Street Power Soccer – 41%
Egészen hihetetlen, hogy minimum egy évtized lemaradásban lévő játék 2020-ban megjelenhet majd teljes áron. A Street Power Soccer hihetetlenül unalmas és rossz utcai focis játék, melynek talán legnagyobb hibája az árazása. Ha olcsóbb árkategóriába esne, mondjuk maximum 2-3000 forintot kérnének érte, még könnyebben megbocsátható lenne az összes hibája, így viszont bérelt helye van az idei év legrosszabb játékai között. Ha szereted az utcai focit, akkor inkább vedd elő bármelyik régebbi FIFA Street-et, mert még azokkal is sokkal jobban jársz.
Gleamlight – 42%
Kevés, nagyon kevés. Ennyivel nagyjából remekül jellemezhető a Gleamlight, ami az előzetes alapján nem tűnik egy rossz platformernek, és alapvetően nem is lenne az, számos hibája mégis a legrosszabb játékok közé juttatja. A Gleamlight-ot – az elhalálozások mennyiségétől függően – közepes szinten nagyjából egyetlen óra alatt végig lehet játszani, a bossait néhol piszok egyszerű legyűrni, néhol viszont vért izzadni is kevés. Ennyi játékidőbe pedig sok minden nem fér bele. Kár ezért a látványért, de így csak akkor érdemes ránézni, ha egy-kétszáz forintért meglátod egy akcióban.
The Elder Scrolls: Blades (Switch) – 42%
A Blades bizonyítja, hogy nem elég a legendás név, ha nincsen mögötte semmi tartalom. A Blades egy ötlettelen, monoton, úgy pedig teljesen szükségtelen játék lett, ami azért is szomorú, mert a játékosok már 9 éve várják a következő The Elder Scrolls-t. Mivel a Blades alapvetően telefonokra és nem valódi konzolra lett fejlesztve, különösen érthetetlen a Switches kiadás miértje. Úgy pedig pláne, hogy a Skyrim ennyi év távlatából is sokkal, de sokkal többet ad, mint ez a kvázi lehúzásnak szánt mobilos port.
Waking – 44%
A Waking egy igazán szórakoztató meditációs, pszichológiai kaland is lehetett volna. Művészies ábrázolása és az egyedi koncepciója egy remek indie játékot lebegtetett be, de sajnos minden hibát elsütött, amitől inkább kevésbé működött, mint sem. Pedig nem egy rutintalan brigádról van szó, ugyanis ők szállították korábban a nagysikerű Hello Neighboor-t, a Pathologic-ot, a The Final Station-t és a SpeedRunners-t, ez viszont több másik alkotásukhoz hasonlóan egy elveszejtett alkotás. A nehézkes irányítás, a rosszul kivitelezett harcrendszer, és az összességében szegényes kivitelezés csúnyán elrontja az egyébként érdekes koncepciót.
YesterMorrow – 45%
Ismét egy olyan játék a listán, amely akár jó is lehetett volna, ha egy picivel több időt szánnak rá. A YesterMorrow számos hibától vérzik, kezdve az elbaltázott dizájnbeli megvalósításoktól egészen a tonnányi technikai, úgy pedig teljesítménybeli problémákig, ami egy 2D-s pixel grafikás puzzle-platformer esetében elfogadhatatlanok. Ha egyszer kijavítják ezeket a hibákat, talán egy élvezhető, de ami fontosabb, játszható játék lesz belőle, addig viszont jobb messze elkerülni.
Cooking Mama: Cookstar – 46%
Nehéz elképzelni, de a Cooking Mama egy sikeresnek is mondható sorozat, mely körül egy egész népes rajongói bázis alakult ki. Talán ők csalódhattak leginkább a Cookstar-on (mivel valószínűleg csak ők játszottak vele), ami mindent elkövet, hogy megutáld. A Switch-es mozgásérzékelős irányítás egyszerűen borzalmas, a játékmenet méltán idézi a 10 évvel ezelőtti olcsó mobiljátékokat, a szinkron pedig a modern videojátékokban hallható egyik legrosszabbika. A játék egyetlen pozitívuma, ha egyáltalán nem játszik vele senki.
The Dark Eye: Book of Heroes – 48%
A The Dark Eye egy asztali szerepjátékon alapul, melyet a kritikákat olvasgatva többé-kevésbé sikeresen is adaptált. A legnagyobb probléma a játékkal, hogy mérhetetlenül unalmas, önismétlő és a végletekig sablonos, melyen a számos technikai hibája sem segít igazán. Méltán érdemelte ki az év egyik legrosszabb RPG-je titulusát.
Element Space – 48%
Nem az első játék a listán, ami akár jó is lehetett volna, de mégsem élt a potenciáljával. A kritikai – általános – konszenzus, hogy az Element Space alapvetően nem lenne egy borzalmas alkotás, de a horrorisztikus kamerakezelés, a katyvasz-szerű UI és az irreálisan sok bug miatt majdhogynem játszhatatlan. Többen kiemelik, hogy ha valamikor a jövőben mindezt kijavítják, érdemes lehet elindítani, ellenkező esetben senki ne fizessen egy kvázi early access állapotú játékért.
Those Who Remain – 48%
A fejlesztőcsapat ismeretlenségétől függetlenül egész népes közönség várta a pszichológiai sétálóhorror műfajába érkező újabb ijesztgetést. Ugyan nem az év legrosszabbika, a Those Who Remain végigjátszása után inkább fellélegzik az egyszeri játékos, melyet jóízűen fog félre dobni. A játék sótlan, unalmas, a rejtvényei könnyűek és sokszor indokolatlanul sokat kell miattuk sétálgatni is, ami könnyen kiránt a horrorkörítésből. Egy horrortól ennél jóval többet várnánk, főleg, hogy játékelemeiben is több éves lemaradásban van. Nem fájdalmas alkotás, de nagyon könnyen felejthető budget rágóguminak elmegy, feltéve ha tudjuk, hogy nagyon hamar elmegy az íze.
Rugby 20 – 49%
Nincs hozzáfűzni valóm, a Rugby 20 előzetese abszolút magáért beszél.
El is érkeztünk a végéhez, így ha megkímélnéd magad a fölösleges pénzköltéstől és a fejfájástól, akkor a fenti címeket mindenképpen kerüld el.
Ezeken túl már 50 pontot minimum elérő értékelésekkel találkozni, melyek már inkább a megosztó, mintsem az egyértelműen rossz kategóriába esnek – szerintem legalábbis. Azok a játékok ugyanis, melyek már ezeknél jobban teljesítettek inkább az ‘Év legnagyobb csalódásai’ cikkbe pályáznak pár sorra, így ha valamit innen hiányoltál, ott bizonyára meg fogod majd találni.
Szerinted melyik volt az ‘Év legrosszabb játéka’?
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
