Sajnos nem csak a kajtatott NPC-k, de a fejlesztők is magunkra hagytak minket a Generation Zero-ban...
Rengetegszer fogalmazódott újra a fejemben (és a szerkesztőben is) ez a teszt, hiszen egyszerűen nem tudtam egy egyenes vonalba rendezni a gondolataimat. A Generation Zero egy rendkívül ígéretes játék, ami ebből abszolút semmit nem mutat meg.
Bevezetés
Mint egy jó középiskolás diák fogom megírni ezt a tesztet, ezzel magamat és titeket is segítve, hogy hol is tartunk. A Generation Zero a ’80-as években játszódik Svédországban egy sziget csoporton. Ezzel a mondattal engem annak idején zsebre is lehetett tenni, mikor először hallottam a játékról, hiszen az időszak szerintem tökéletes kb. bármilyen játéknak, a helyszín pedig egy szinte érintetlen fekvés, amit alig láttunk eddig videojátékban. Mindehhez ha hozzáadom a kedvenc kulcsszavaimat, az év játékát gyaníthatjuk a cím mögött: túlélés, coop, nyitott világ, robotok, történet.
Azonban nem minden ilyen szép és derűs a játék körül. Már a bemutatáskor is gyűltek a sötét felhők a játék fölött, ugyanis még a Generation Zero-ért felelős emberek is folyton csak azt szajkózták, ez nem egy AAA játék, ne is várja ezt tőle senki. Oké, értem én, de miért próbálják erre építeni a kommunikációt? Mintha egy kóla azzal reklámozná magát, hogy ez nem olyan finom, de legalább olcsóbb.
Tárgyalás
Nyelvtan órán megtanultuk, hogy miután felvezettük a fogalmazásunk témáját, elkezdhetjük szépen felbontani azt, és belemenni a részletekbe. Ezt fogom én is tenni, megpróbálom alaposan darabokra szedni a Generation Zerot.
Azt hiszem érdemes lenne a felhasználói felülettel kezdeni, ettől ugyanis olyan dühbe jövök, ami végigkísér majd az egész teszten, így legalább a hiteles érzéseimet tudom majd átadni, és nem szépítem a dolgokat. A menü egyszerűen katasztrofális. Nem tudom, hogy 2019-ben hogyan lehetséges, hogy egy AAA játékokkal is foglalkozó csapattól ilyen menürendszer kerüljön ki. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a legtöbb early access, egy ember által készített játékban különb UI-t találunk. Ám ez ne szegje kedvünk, miután a grafikát belőttük a gépünknek megfelelően, vessük magunkat a játékba!
A grafika egyszerűen szemkápráztató. A Generation Zero olyan dolgokat villant a látvány terén, melyeket igazi AAA címek a mai napig sem. Ilyen például a csodálatos fény-árnyék játék, a dinamikus időjárás, vagy a tereptárgyak kidolgozottsága és részletessége. Akkor kerülünk bajba, mikor épületek környékére tévedünk, ugyanis ezek olykor nevetségesen rosszul néznek ki, az meg már csak hab a tortán, hogy lakó épületből körülbelül háromféle van és ezek minimális változatai. Úgy tűnik erre már nem jutott ideje a fejlesztőknek.
A történet szerint az ellenséges robotok átvették az irányítást a régió felett és bujkálásra (vagy halálra) ítélték a szigetcsoport lakóit. A sztori nagyjából abban fullad ki, hogy helyszínről helyszínre kalandozunk, ott lootolunk, meghallgatunk egy rögzítőt, vagy elolvasunk egy levelet és ez ismétlődik a végtelenségig.
Elég hamar világossá vált számomra, nem fogok NPC-ket találni, nincsenek ugyanis rajtam kívül túlélők a játékban.
Sajnos ezen oknál fogva elég hamar unalomba tud fulladni a játék, arról nem is beszélve, hogy amint már fentebb is említettem, a lakó övezetek szinte tökéletesen ugyan olyanok, így ezek sem tudnak friss élményekkel gazdagítani bennünket, elveszik a felfedezés élménye.
Ha még nem adtam volna elég okot az elkeseredettségre, a legjobb része most jön: Nincsenek konkrét savegame pontok és ha ezt bevegyítjük azzal, hogy a játék véletlenszerűen összeomlik, totális idegbetegséget kapunk. A játék random reagál ezekre az összeomlásokra, és találomra tölti vissza a legutóbbi mentésünket, melyekről egyébként nincs tudomásunk. Így fordulhatott velem többször is elő, hogy már elpufogtattam az összes shotgun lőszeremet, lezúztam az összes robotok és felszerelkezve indultam tovább egy újabb helyszínre, de félúton összeomlott a játék. Újraindítás után a már befejezett helyszín előtt voltam DE nem kaptam vissza a lőszeremet, így pisztollyal kellett kilőnöm 5 robotot. Ez után gondoltam újra magamévá teszem a jó kis lootot, de nem ám, mert az is eltűnt. A legtöbb panaszt épp ezért kapta Steamen a játék, hiszen sok játékosnak a fejlődését törte keresztbe 1-1 ilyen akadály, ezért kezdhették előröl az egész játékot.
A loot rendszer sem a legjobb, például lecserélni egy fegyvert olykor igazi kínszenvedés. Használatban lévő tárgyat sokszor nem enged kidobni a táska, az egész inventory kezelésre ráfért volna egy jobban átgondolt működés. Mindezek persze megtanulhatóak, és 1-2 óra alatt simán beleszokik az ember.
Befejezés
Sajnos a nagy általánosságban szép grafika mellett semmi más pozitívumot nem tudok felhozni a játéknak. Hiába gyönyörű a semmiből érkező hajnali köd, ez nem tudja elvinni a hátán a játékot. Pozitívum mondjuk, hogy a fejlesztők nyitva hagyták a lehetőséget a fejlődésre, a hivatalos weboldalon a következő fejezet menüpontban folyamatosan formálódó térképet, új küldetéseket és kihívásokat és gyors reagálást ígérnek a közösségi igényekre. Persze kérdés, hogy lesz-e mögötte legalább egy néhány száz fős közösség, akik tényleg foglalkoznak majd hosszútávon a játékkal. Jó lenne, hiszen nagyon jól indult, és ha akár néhány éven belül össze tudnák rakni azt, amire sokan számítottunk, egy nagyon hívogató játék lehetne belőle.
Ebben a formában a Generation Zero azonban csak egy szép map, amely megmutatja az engine erejét, de semmi mást nem rejt magában. Ez a játék így kár, hogy megszületett, a jövőben érkező (vagy nem érkező) tartalmakkal kapcsolatban pedig nincs más dolgunk, mint reménykedni.
4/10 (Bízzunk a jövőbeli tartalmakban)
Trials Rising tesztünk:
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
