Vajon érdemes-e befizetni a letűnő generáció erősebb gépeibe?
Most, hogy az újgenerációs Xboxok és PlayStation-ök végre megjelentek, egyelőre semmi sem szab gátat a videojátékfejlesztők előtt, hogy olyan játékokat alkossanak konzolra is, melyeket eddig a régi gépek már-már gyengécske hardvere miatt nem voltak képesek megtenni. Az Unreal Engine 5 tech demóját látva pedig a saját szemünkkel is megbizonyosodhattunk arról, hogy bizony már nagyon is időszerű volt ez a váltás.
Node, mi a helyzet a “generációk közti generációval”, a PlayStation 4 Pro-val és a korábban a világ legerősebb konzoljaként aposztrofált Xbox One X-el?
Most, hogy a félgenerációs konzolok ára komolyabban lecsökkent, sokan joggal kezdhetik fontolgatni valamelyik megvásárlását. Hiszen ezek voltak eddig a legerősebb masinák, melyeken szebben és jobban futottak a játékok, gondolhatnánk, hogy akkor bizonyára még pár évig ugyancsak jó szolgálatot fognak tenni. Mivel korábban nem nagyon volt hasonlóra példa, a felvetés jogos, viszont úgy gondolom, hogy most már nem kifizetődő befizetni rájuk, de el is mondom miért!
Először is, sokan félreérthetik a ‘félgenerációs’ jelzőt, amit sokan használunk a One X-re és a Pro-ra. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezek a gépek alkotnak hidat a régi és új generáció között, amin a last-gen játékok jobban, míg a next-genek rosszabbul fognak futni. E titulust csupán azért kapták, mert előreláthatólag ezeknél az modelleknél nem fog már erősebb érkezni a generációban, és azokat már csak az újgenerációs konzolok váltják; így is lett.
Ezért ezek a konzolok, ha nem is pontosan, de úgy viszonyulnak az újabb konzolgenerációhoz, ahogyan 7 évvel ezelőtt az Xbox 360 és a PS3 későbbi modelljei viszonyultak az Xbox One és a PS4 konzolokhoz.
A PS4 Pro és az XOX valóban erősebb masinák generációs elődjeiknél, viszont ugyanarra az architektúrára épülnek, amire az alapgépeket is kialakították. Erre egyszerűen azért volt szükség, hogy ne szívassák meg a fejlesztőket, mivel a más környezet teljesen más optimalizációt is követelt volna magának, mellyel jócskán megváltoztattál és kitolták volna a fejlesztési ciklusokat. A cross-generációs játékok ezért nem térnek el olyan nagyon egymástól, mivel olyan fejlesztői környezetben kell őket lefejleszteni, hogy alapjaiban az ne okozzon problémát a régi konzoloknak se, de ez az oka annak is, hogy például a PS3-as játékok nem futnak az újabb gépeken – mert más a környezet, amire fejlesztették őket.
A régi játékok jobban futnak az Xbox One X-en és a PlayStation 4 Pro-n, a ténylegen next-gen címekkel viszont nem fognak tudni majd megbirkózni.
Emiatt ha mostanság gondolkoznál valamelyik beszerzésén érdemes alaposan átgondolnod a dolgot. Ha szeretnél még sok évig játszani, akár újabb játékokkal is, akkor semmiképp se fektess egyikbe se. Abban az esetben viszont, ha tudod, hogy 2-3 múlva már alig érkeznek rá újabb játékok, addig viszont egy minimum közepes szinten szeretnél játszani, míg be nem tudsz szerezi egy valóban next-gen masinát, vagy szimplán csak pótolnád valamelyik gyártó címeit, akkor bátran tudom őket ajánlani.
Ez utóbbit már csak ezért is érdemes átgondolni, mert mindkét vállalat bejelentette, hogy pár évig még biztosan támogatni fogják a saját platformjaikat (jelentsen ez bármit), az érkező új játékokhoz viszont láthatólag már most édeskevés az alapmodell.
Ne maradj le semmiről, kövess minket Facebookon is!
